A távoli elérés egyre inkább alap követelmény a kamerarendszerek esetében
Urbanplayer: Hogy indult neked ez a tetkós történet?
Késeléshaha Stef: Idén márciusban kezdtem, amikor Luca (@rodhette_tattoo) kölcsön adta a gépes cuccait és gyakorolhattam a szalonjukban. Kábé azonnal imádtam csinálni, tudtam, hogy ezzel komolyabban szeretnék foglalkozni. Nem sokkal ezután elkeveredtem Anni (@mimcza) akkori stúdiójába a Heinrichbe, akinél kipróbáltam a sima kézi tetoválást, ami viszont még jobban klikkelt nálam. Elkezdtem magamra poke-olni nagyobb mintákat, kipróbálni csomó mindent, nekem sokkal reszponzívabb az egész, totál kontroll a munkám felett.
UP: Stílusilag hogyan helyeznéd el magad?
Stef: Azt vettem észre, hogy aki handpoke-ol itthon, sokszor marad az egyszerű mintáknál, engem viszont sokkal jobban érdekelnek a komplexebb témák, szeretek adoptálódni új helyzetekhez. Az a célom, hogy meghazudtoljam a maradi stigmákat ezzel a módszerrel itthon, bár nyilván, ízlés kérdése az egész. Szeretem a rajzfilmes, fantasy témákat, hülye karaktereket és a káoszt, de sosem fogok leragadni egy témánál, folyamatosan szeretnék fejlődni minden irányba, custom dolgokat is szívesen hozok össze a vendégeimmel.
Ezen kívül nagyon, nagyon fontosnak tartom, hogy leépítsem a tetoválós “macsó” kultúrát, minden vendégem biztonságban érezheti magát, tartozzon akármilyen etnikai vagy szociális csoporthoz, számomra az elfogadás és a nyitottság a legfontosabb.
Nyilvánvalóan hozzájárul ehhez, hogy egy punk közegből jövök, ahol természetes, hogy az individuális művészi kifejezés a legfontosabb, apelláta nélkül. Haterek, kirekesztők, rasszisták, homofóbok biggest fuck off!
UP: Mutogass a kedvenc eddigi munkáidból párat!
“Örök kedvenc egyik korai handpoke-om legjobb barátomra, aki kiválasztott a flesseim közül egy anime szemet, hozzádobtuk Kaiba jobb szemét a Yu-Gi-Oh-ból, aztán free handbe hozzávarrtam egy béna szájat. Kábé két óra alatt megvolt az egész kvázi minimális készüléssel, és azóta a kedvencem.”
“Ez a fura baltafej egy két centis firka volt a régi sketchbookomban, amikor még fogalmam nem volt, hogy tetoválásokat fogok készíteni. Felnagyítottuk, feldobtuk, jól néz ki, és legalább annyi agysejtet vesz igénybe mint amennyit egy jó tetoválás kíván. Legjobb.”
“Agonizáló vagy vidám jeti megfejti lelkének belső intrikáit a tükörben. Alatta a REAL TRUE felirat, amit nem én csináltam, tökéletes kompozícióba helyezi, nem lehetnék boldogabb vele.”
“Remélem ti is legalább annyit játszottatok a GTA San Andreassal életetekben, mint mi és ezt a tetkót varrattátok fel 45 virtuális dolcsiért a gettó szalonjában. Ez megtörtént IRL is és csak annyit mondtam Marcinak, amikor elkészült, hogy “For life, homie.” Hülye nördök vagyunk.”
“Ezt a Berlini vendégeskedésem alatt trédeltem az egyik ottani kedvenc handpoke-osommal, Jude-al (@mother.pokes). Cuki minta, cuki faszi, fasza idők!”
“Szintén egy random firkám volt az alapja ennek a tetoválásomnak. A barátom rámutatott a firkára, mondtam neki, hogy kicsit átrajzolom, hogy “szebb” legyen, tetszett neki, felvarrtam, kész, nice! Szeretem.”
“Azt hiszem, vizuálisan ez a kedvenc tetkóm az évből. Nincs még kész, lesz hozzá egy lánc és egy fogantyú is, aztán beteljesül a boszorkánymester bökő. Imádom a fentezi fegyókat.”
“Újabb flesseim közül egy leskelődő valami. Egyszerű & nagyszerű. Elég spooky is.”
Nyitkép: Szabó R. János