A távoli elérés egyre inkább alap követelmény a kamerarendszerek esetében
Arra gondoltunk, így az év végéhez közeledve, a következőbe fordulva, hogy megkérdezzük néhány kedvenc tetkóművészünket, hogy mik voltak idén a kedvenc munkáik. Egyúttal ez egy klassz formátum lehet arra is, hogy a közönség megismerje, kik és milyen foglalkoznak ezzel a dologgal. Második rész!
Fefi, vagy @kezigranat.kell, ahogy instán meg lehet találni a munkáit, két éve kapott a csajától egy amúgy is ajándékba kapott tetoválószettet.
Ez az eBay-en talált készlet pont az a típusú volt, amiről minden vonatkozó cikkben leírják, hogy ne használja senki.
Fefi azonban mégis ezen kezdte el először magát, aztán haverjait is tetoválni. Aztán idővel a saját tapasztalata is kezdett egybecsengeni a cikkekben foglaltakkal, így szép lassan lecserélődött a szett minden eleme.
Egy alapnak alighanem elég is, jöjjenek Fefi szavai és kedvenc munkái!
“Rajzolni nagyjából egyféleképpen tudok, így eléggé szerencsés, hogy ez pont tetoválásra alkalmas. A művészetben befogadóként sem kifejezetten szeretem a letisztult, szabályos dolgokat, így az én rajzaim is általában mindenféle monokróm, göcsörtös, torz alakok. Az egyenes vonalakban nem kifejezetten hiszek.
Ezeket a dühös fejű virágokat először a Penészvirág című fanzinomba kezdtem el rajzolni. Sokfélét csináltam belőlük idén, ez az egyik kedvencem. Klassz, hogy úgy tudnak ugyanolyanok lenni, hogy közben végtelenféleképpen variálgathatom őket.”
“Ezt egy német srác kérte a lábára, aki ötlet nélkül érkezett és a flashek közül túrta ki. Viccelődtünk, hogy ez olyan lenne, mint amikor fehér emberek ázsiai írásjeleket tetováltatnak magukra, amikről elhiszik a tetoválónak, hogy Bátorságot, nem pedig édessavanyú levest jelentenek. Aztán beadta.”
“Takarást ebben az évben csináltam először, ez például egy nagyon megkopott handpoke-ra került rá, ami alig látszik ki alóla. Annak a tradicionális, kilógó nyelvű farkas mintának az átgondolása egyébként.”
“Ez egy ambiciózusabb minta: egy nagyon jó barátom kért a hüvelykujjától az alkarjáig tekergő kígyót, amit szabad kézzel kellett felrajzolnom, miközben a férje, aki szintén az egyik legjobb barátom, ötpercenként kérdezgette tőle a kanapéról, hogy nem gondolta-e esetleg meg magát. Alapvetően a kígyó az egyik kedvenc tetoválás-témám, úgyhogy ez különösen izgis projekt volt.”
“Nagyon klassz érzés, amikor a kedvenc mintáimat sikerül bepasszintani más tetoválások közé egy pont megfelelő helyre, ennél a kis meztelencsiga-havernál ez pont sikerült.”
“Ezt a mintát több verzióban is megrajzoltam és legalább egy éve halogattuk az elkészítését, mire végre összehoztuk. Nagyon szeretem a koncepciót és végeredményében megérte ennyi ideig rágódni rajta.”
“Azért is volt jó megírni ezt a listát, mert rájöttem, hogy ilyesmit tök ritkán rajzolok, pedig nagyon élveztem csinálni. Tartottam tőle, hogy valaki lekicsinyítve szeretné majd, de szerencsére a megfelelő gazdához került, a tekintélyéhez passzoló méretben.”
“Gondolom az ilyesmik miatt szokták többen azt gondolni, hogy handpoke-olok, pedig a valóság az, hogy soha ki se próbáltam. Nagyon becsülöm a türelmes embereket, de annyi önismeretem azért van, hogy tudjam, én valószínűleg néhány perc után agyvérzést kapnék tőle.”
“Erre nincs különösebb okom, egyszerűen csak bírom, hogy ilyen nagy üres tér van benne és ahogyan pont jól passzol a helyére. Eléggé bírom a gombákat.”
“Sokszor jelent többet nekem egy tetoválás kontextusa, mint maga a minta. Ennek a rajznak a gazdája volt az egyik első ember, aki két éve megengedte, hogy az akkor még megkérdőjelezhető minőségű felszerelésemmel sebet ejtsek rajta. Azóta is folyamatosan csinálok rá mindenfélét, de idén talán ez volt a kedvencem: az egyik saját rajzomat alakítottuk úgy át, hogy a kisfiára is utaljon.”