Nincs az a naiv bűbáj, amit Paul Rousteau ne merne ráengedni a fotóira

Már-már túlzóan költői manírokkal leheli rá a színeket Paul Rousteau a saját képeire, amivel olyat tesz, amit csak kevesen: a tabudöntögető vagy éppen keménykedő fotók éveiben szégyenérzet nélkül megy el a másik végletbe. És minderre csak annyit mond: próbálja meglátni a szép dolgokat az emberekben. Ami mögül persze szintén nem nehéz kihallani némi cinizmust, vagy ezt már csak a ronda 21. század mondatja velünk? HÁT MÁR SEMMI NEM LEHET ŐSZINTE?

A választ mindenkire ráhagyjuk, most már csak egy fun factet böknénk ide: Paul ezekhez a(z ál?)naiv  fotókhoz csak annyit használ Photoshopot, hogy kicsit tologasson a színeken.

Fotózta amúgy Caribou-t is, aki az év egyik legszebb albumával jött elő 2014-ben:

Vagy például Baxter Duryt:

És Ray Liottát:

És a család csecsemőjét:

További munkáival a Tumblrjén lehet ismerkedni.