És arra emlékszel, amikor a világ legjobban kereső DJ-je még jó is volt?

A Forbes idén is lehozta a legjobban fizetett lemezlovasok listáját, amiben persze nem csak lemezlovasok vannak, de bohócok és tortadobálók is. Viszont idén már nem a távolba révedező David Guettára kell fújnunk, hanem az eggyel korábbi generációból származó Calvin Harrisre, aki 66 millió dollárt (több mint 15 milliárd forintot) sepert be magának az elmúlt tizenkét hónap alatt, és került ezzel a dobogó legmagasabb fokára.

Ma Harris pontosan azt az üres, semmitmondó, de nagy oktánszámú energiapumpát mutatja be zenéiben, amit EDM-pályatársai (a mozaikszót a tengerentúlon használják pontosan ezekre a zenékre), viszont én még emlékszem, amikor 2007-ben rohantam mutogatni a haveroknak, hogy nézzétek, van ez a vicces kis lemez, fingom nincs ki ez a tag, valami skót, ennyit tudok csak, de annyira STRICI, hogy muszáj azonnal hallgatnotok. Van, akinek nem is nagyon került ki a kocsijának lejátszójából bő egy nyáron át.

Tessék, ez a Colours. Igen, Calvin Harris:

Acceptable In The 80s. Még mindig ő, és itt még hajlandó volt humoros is lenni:

A csajimádóhimnusz, az electroclash Girls:

És a nyegle, LCD Soundsystemet idézgető Merrymaking At My Place:

Ami ez után a frivol, bolondos első albuma (I Created Disco) után következett, arról már nem is nagyon érdemes beszélni. Ezeket is csak azért raktam ide, hogy mindenki lássa, hogyan tompítja el egy ragyogó elme saját magát a felpattanó dollárjelek hatására  és lesz inkább szupersztár Las Vegas egyik legmenőbb klubjában. Amit valahol megértünk, hiszen feltörekvő huszonéves zenekészítőként még halgyárban meg szupermarketekben volt kénytelen gyűjtögetnie a pénzét, hogy Londonba költözhessen, hát persze, hogy kap a lehetőségekért.

Valahol meg nem értjük meg. De ezeket most fontosnak tartottam kiírni magamból, mert a Szigetes bazári csörte, amit produkált, úgy ültette belém, mint valami kivágandó cisztát. Cseszd meg Harris, hogy tudtál te jó is lenni, és most még jobb is lehetnél, de nem vagy!