Biztos, hogy a megfelelő zenéket hallgatod, amik túl jók ahhoz, hogy mások is hallgassák? Itt a Hipszter Zeneindex!

Elterjedt általánosítás, hogy a hipszterek – szakállnyírási és ceruzanadrági ismeretektől függetlenül – azok, akik csak azért hallgatnak ilyen vagy olyan zenekarokat, mert azokat legfeljebb egy fél koncertteremnyien ismerik a világon. Ez a sztereotípia annyira erősen tartja magát, hogy az adott előadó hiába lehet egy ténylegesen rendkívüli képességekkel bíró műfajforradalmár, amikor ez az érv előkerül, a haverok már messziről legyintgetnek, hogy hagyjad már. De még a Wikipedia egyik szerkesztője is beemelte azt a 2009-es Time-idézetet a vonatkozó szócikkbe, hogy:

Ezt a stigmát nem maholnap fogják ledobni magukról azok, akik örömmel kutakodnak a Bandcampen meg a SoundCloudon friss hús után. Bár valószínűleg nem is érdekli őket mindez, mert az energiáikat inkább a friss húsok irányába csatornázzák. A Priceonomics viszont nagyon is törődött ezzel a vicces előítélettel, és megszülte a Hipszter Zeneindexet.

Két változót hívtak ehhez segítségül. Az egyik az, hogy a kiváló írásokat közlő, de sokak szerint a hipszterek iránytűjének számító zeneportál, a Pitchfork milyen magas pontszámot ad egy lemezre. A másik pedig – mivel ezen az oldalon mainstream zenészek is kapnak jó értékeléseket – az volt, hogy mennyi megosztást kap a Facebookon egyik vagy másik feltörekvő talentum. Nyilván minél kevesebbet, annál magasabbra ugrik a hipszterfaktor.

És akkor a lényeg:

Jól látható, hogy egy előadó tündökölhet ugyan csillagászati pontszámokkal a Pitchforkon, ha a közösségi oldalon túlságosan népszerűek, akkor máris a felső hányadba vándorolnak, vagyis kikerülnek a hipszter fennhatóság alól – így járt a Daft Punk, az Arcade Fire, de még a Boards of Canada is, atyaisten! A kék pöttyöket pedig azok kapják, akiket szerettek is a kritikusok, és alig is estek be a szemünk elé a Zuckerberg-birodalom hírfolyamában.

Hát, mi az 5 remek lemez kora tavaszi flangáláshoz című posztunkban írtunk a Sun Kil Moonról, én meg személyesen megveszekedett The Field-rajongó vagyok, úgyhogy feltételezem, lassan illene beszereznem egy tisztességes fixit, aminek a nyergéből majd elégedetten hümmögve fotózhatom egy szuperszemplerrel a frissen megrendelt kartonmagnómat.

Amúgy mi sem vagyunk hipszterek, így ezek a cikkek sem nekünk szólnak:

Hol laknak jól a hipszterek?
Hogyan írjunk hipszter rockhimnuszt?
Cseszegesd a haverjaidat hipszterdizájnos üzenetekkel!
Fernando Paz, a brooklyni hipsztercentrum utcafotósa jelenti (gyorsinterjú)