Fogyassz matcha pohárkrémet menopauza idején is!
Mint azt előre jeleztük, pénteken rendezték meg a Soundhead.hu szervezésében és az A38 kiállítóterében a második Party / Trend / Kultúra konferenciát. A teljes műszakos fejtágításon és eszmecserén mi is részt vettünk. Hétvégén hagytuk ülepedni a dolgokat, hogy aztán elválasztva az eget a földtől tíz fontos pont köré csoportosítsuk a tapasztalatainkat.
Bárány Attilától kezdve (róla még lesz szó! :D) valahány, a témában megszólaló előadóig mindenki egyetértett abban, hogy manapság már sokkal inkább a szervezőcsapatok brandjei a fontosak, mintsem az egyes előadók. Ha valaki elkezd megbízni egy promóterben, akkor hozzá fog ragaszkodni, és hitelt adva neki akkor is elmegy a bulijára, ha épp olyan előadót hoz, akit amúgy ő nem is ismert addig. Ennek a trendnek a legfontosabb hozománya az, hogy – miként azt a BP Clothing kreatívja, Simon Bence is hangsúlyozta – ma már a szubkultúrákkal is lehet piaci szereplőként számolni.
Zádor Tamás, a Kiégő Izzók képviseletében adott előadásában hangsúlyozta ezt a tételt. Szerinte a nemzetközi trendek egyértelműen abba az irányba mennek, hogy a szponzorok egyre inkább belátják, hogy hosszútávon sokkal inkább hatásos, ha valami izgalmas dolog létrejöttét támogatják elsősorban, mintsem hogy készítsenek egy agresszív reklámfelületet, elnyomva logóikkal az alkotók kreativitását.
A VOLT Fesztivál, Balaton Sound, B MY Lake képviseletében érkező Fülöp Zoltán és Lobenwein Norbert szerint a magyar fesztiválok legnagyobb kihívása az lesz a következő években, hogy miként reagálnak azokra a nemzetközi konszernekre, amelyek exkluzív szerződéseikkel sokszor nálunk már többször szívesen megforduló előadók visszahozatalát is megnehezítik. Közép-európai összefogás lehet erre a megoldás (Offal, Exittel stb.) Az Arctic Monkeys végletekig vegyes fogadtatására hivatkozva azért azt is jelezték, hogy más okai is vannak annak, hogy nehéz valóban kurrens line upot eladni a magyar nagyközönségnek.
Több előadásban és a kerekasztalnál is előkerült a kérdés. Forrai Krisztián szerint a Hello Baby, Ötkert és a hasonló belvárosi helyek vehetik fel ezt a létszámában hatalmas közönséget. A szervezők azonban nem annyira a létszámnak örülnek, hanem az új közönség szórakozási szokásainak integrálásán agyalnak. Face controll és erőszak kizárva, de igyekeznek a közönségüket megőrizni és a megszokott hangulatot fenntartani. Klubszíntéren ez lesz a következő időszak egyik nagy kérdése.
Eléggé rácsodálkoztam, holott igazából nem is lepett meg, amikor Turza Tomi, az A38 Hajó programszervezője mesélte, hogy a magyar közönségnél a house és a techno lassan beéri a tört ütemekkel operáló elektronikus zenéket. Alighanem ilyen, amikor a partykultúra a saját farkába harap.
Tófalvy Tamás (Zenei Hálózatok Egyesület) előadásában azt a vélekedést kezdte ki, miszerint az internet felszínre hozta volna a korábban _föld alatt_ lévő dolgokat. Szerinte az undergroundot nem csak a fő ideológiákkal és a mainstream profizmusával való szembenállás határozza meg, hanem más tényezők is játszanak. Úgy véli, hogy az underground ellenálló hős-típusát a tájékozott, új zenéket gyorsan megtaláló és megosztó véleményvezérek váltották le. Valamint már az amatőrség se szükséges, mint hitelességi bizonyíték. Ezt erősíti az is, hogy a korábban a hivatalos kiadásokat jelentő vinyleknek is az “underground” körökben van a legnagyobb kultusza.
Misetics Mátyás, a MITTE Communications kreatívigazgatója a partykultúra arculati elemeiről tartott egy szuper előadást. Elsősorban egyes ismert előadók logóit, és az abban rejlő mutációs lehetőségeket vizsgálta. Bár Skrillextől már volt olyan szám, amit szerettem, Avicii-t és Calvin Harrist is valahol meg tudtam érteni, de azt sose gondoltam volna eddig, hogy David Guettában lenne bármi, ami közvetlenül értékelhető. Hiába volt előttem több ízben ez a tipográfiai menőség, elvakult voltam, hogy lássam, milyen király:
Mondta ezt Kömlődi Ferenc, arra hivatkozva, hogy még az elektronikus zenében sem történt semmi előre megjósolhatatlan az elmúlt 20 évben. Éppen ezért, szerinte Ázsia, azon belül pedig Dél-Korea és Japán lesznek a következő könnyűzenei paradigmaváltás csomópontjai.
Bárány Attila, az elektronikus zene Mészöly Kálmánja szerint csak így lehet hatásosan képviselni a DJ-k érdekeit, hogy ne játszhassanak “törtető hülyegyerekek” 20 ezer forintokért. Először is LOL. Másodszor pedig számomra kicsit szomorú volt a szókardozás, ami Bárány és a többi összegyűlt között volt. Oké, hogy tök ellenszenves ez a hozzáállás Báránytól, de a kerekasztalbeszélgetés első negyvenöt perce azzal ment el, hogy tisztázásra került csomó félreértés a dj-szövetség kapcsán, majd Turza Tominak kellett az utolsó tíz percben abba az irányba tolnia a vitát, ahol a tényleges töréspont volt. Ez nagyjából ott van még mindig, hogy Bárány szerint DJ-vizsga kéne ahhoz, hogy valaki felléphessen, míg a másik oldal nyilván a fiatalokra, és a demokratikus, organikusan fejlődő dolgokra voksol.
És itt most nem is annyira az üzleten, hanem a komolyságon van a szó. Szintén Turza Tomi, a nap kvázi sztárja mesélte, hogy négy-öt éve egy – sajnos – meg nem nevezett dj úgy kiakadt, hogy bizonyos illegális dolgokat nem biztosítottak neki, hogy a hotelszobában a minibárral és a pornócsatornával kompenzált. Majd később az illető dj-nek egy szintén fellépni érkező ismerőse megdöbbenve hallgatta végig, ahogy a szervezők ezt mesélték neki. Később éjjel ugyanezt megcsinálta a szállodában. Régi szép idők ide vagy oda, ma már ilyen nem történhet meg, ugyanis sokkal komolyabban állnak hozzá a dologhoz az egészen fiatal fellépők is. A booking cégek pedig szó nélkül dobnák ki, ha az ügyfelük így viselkedne egy náluk lebeszélt buliján.
Hát, sűrítve ennyike. Minden más, például további képek a konferencia Facebook-oldalán.
