3 magyar zeneújdonság, ami mellett értő fül nem mehet el csak úgy

Iamyank és Skrude közös új footwork-projektje, a 6T nemrég nálunk mutatkozott be, a szikraszerű pattanások vizén evezve pedig most itt egy új eresztés tőlük. Nem lennénk meglepve, ha felbukkanna akár egy nemzetközi juke-válogatásban is! (És az megvan, hogy az Uffalo Steezzel is terveznek valami közös ügyeskedést? Most már meg.)

Mikolai Martin, azaz S. Olbricht, azaz a SILF ötven százaléka, azaz a Farbwechsel CEO-ja új cuccal farolt be a londoni Lobster Theremin kiadóhoz. Zsigeri smirglimetálkodástól az elkozmoszosított lo-fi pumpáig hibátlanul marginális tánczenéket kapunk, amikkel Siófokon aligha, a Kontra Klubban annál inkább találkozhatunk. Ez csak preview, de várjuk a teljes pakkot, ami A Place Called Ballacid néven jön majd ki.

Az arctalanság kékszemű ködébe burkolózó Unravel az összeollózásos technika elkötelezettje, definiálta már saját zenéjét dillastepként és tumblrwave-ként is, mi valamiféle geg-orientált kollázsbootlegként jellemeznénk. Küldött nekünk pár napja egy elektronikus levelet, amiben így ír: “ez csak azért történt, mert szerintem a világnak szüksége van egy Future remixre, ami háromnegyedben van. Amúgy pedig ingyenletöltős, és azt hiszem, illik a szeptember eleje hangulathoz.” Tehát, zárásként: