Itt a gumicsere ideje!
“Utálom azokat az embereket, akik a mozgólépcsőn vitetik magukat.”
Mathieu Kassovitz, A gyűlölet c. film, 1995“Haver, egy liftezésből legalább egy hétig égetheted a nappaliban a villanyt”
Egy haver, mikor felvetettem, hogy vajon mennyit fogyaszthat egy lift.Nem tudom, ki hogy van vele, de én már ilyen nosztalgikus távlatból, elnéző fejcsóválással nézek vissza azokra a naiv időkre, amikor a környezettudatosság még annyiból állt, hogy fogmosás közben elzártuk a csapot, meg a szobában magunk után leoltottuk a villanyt. Azok pedig rohand furcsa családok voltak, akik szelektíven gyűjtötték a hulladékot.
Ezek az apró kis figyelmességek mára jószerivel elsüllyedtek a klímakérdés tengerében, mára többé-kevésbé mindenki belátta, hogy ha a klímakatasztrófát kezelni akarjuk, akkor sokkal radikálisabb, rendszerszintű változtatások kellenek.
A vegánság, a műanyag mellőzése, a szemét szelektálása, a bingával suliba járás, pedig nyilván jók, de a probléma méretéből adódóan inkább a személyes identitást és elköteleződést jelentik. Sőt van bennük egyfajta fétisjelleg is, minél több ilyen kis vállalásba belekergeti magát az ember, annál rosszabb lesz, ha szabályt szeg, és annál jobb érzés, ha aznap nem evett húst, nem ült autóba, nem vett vaníliás zérókólát műanyag palackban, és így tovább.
Én magam is szoktam azon gondolkozni, hogy a hétköznapjaimban mik azok a dolgok, amiket meg tudok tenni ezügyben. Ásványvízről átállni szódára, felvenni a harcot a 2019-re már tényleg full értelmetlen szórólapokkal. És akkor már meg is írni őket, mert ez a következő lépcső a saját porta körbeseprése után.
A napokban például az jutott eszembe, a fent már emlegetett villanylekapcsolgatás kapcsán, hogy vajon mennyit fogyaszthat egy liftút? Már csak akkor, ha napi egyszer megyünk vele le, majd egyszer fel, és ne magasabbra csak 3-4. emeletre? Aztán meg arra gondoltam, hogy tulajdonképpen ez nem is számít, hiszen, ha dupla ennyi iható édesvízünk lenne, mint amennyi van, én akkor is elzárnám a csapot fogmosás közben.
Szóval arra jutottam, hogy próbaképpen teszek egy liftmentes októbert, és lehetőség szerint a mozgólépcsőket is kerülöm, mert nagyon hasonló az elv. A vegánság is így indult, aztán lett belőle nekem három év, szóval bizakodó vagyok. Az az elképzelésem, hogy a reggeli kutyaséta a kétszer négy emelettel ki is váltja a reggeli kávét. Este pedig klasszabb lesz hazaérni a mászás után.
Nyitókép: David Lynch, Radírfej, 1977.