Érvek amellett, hogy miért érdemes egyedi ékszert adni ajándékba
Hogy milyen irányból érkezik a kérdés? Ennek a videónak az irányából, ami alig pár napja került ki a világweblegelőre, és hát lehet látni, honnan indul a menet:
Mit látunk? Klasszik mocikat.
Mit állítunk? Szépek a gépek, szépen fényképezve.
De kik ezek? Mit akarnak?
A lényeg, hogy létrejött egy csoportosulás Iron & Wind név alatt, amiben olyan emberek gyűlnek, akik szeretik a vasat és a szelet, két keréken. És nem feltétlenül az új vasat. “Az épített motorok egy húron pendülnek az épített bringákkal: rájöttünk arra, hogy anyád, hát az a Csepel, amivel a nagyapám biciklizett, az is egy kurvajó szerkezet, és a városban is egyre többen járnak olyan bringával, ami hozzájuk tartozik, mert kitalálták, hogy a kerék ilyen legyen, a muffolt váz meg olyan. Na ez ugyanez, csak itt még bejön a képbe egy Otto-motor.”
Ez egy elveszett kultúrának az újrafelfedezése akar lenni, azzal együtt, hogy szervesen beleépül az elfogadás: mindegy, hogy “egy szaros MZ-vel jössz, egy legújabb Hondával vagy egy tizenkét millió forintos épített motorral: az a lényeg, hogy ott vagy, megosztod magad, jössz, barátkozol, röhögsz a poénokon, plusz információt cserélsz, mindehhez pedig mellékszálon tapad egy csomó egyéb dolog, filmkészítéstől a zenélésig.”
Levi azt mondja, ő az ötven éves Hondáját, amin interjúnk helyszínére is érkezett, már 16 éves kora óta össze akarta rakni, és ez a szenvedély nem csak nála érett be most: vannak apukák, akik péntek este szabadulnak el a gyerekfektetés után, és olyan is, aki 45 évesen sem találta meg élete szerelmét, ezért a motorba zúgott bele.
Az Iron & Wind a fóruma akar lenni ennek az érdeklődési körnek, miközben véletlenül sem akarnak belenáculni a történetbe, hogy aki nem motorral jön, az nem lehet a tagjuk. Ha valakinek az agya az öregiskolás-analóg, kézműves-szerelős irányon kattog naponta akár többször is, azt tárt karokkal várják.
A közösségépítést pedig szintén nem akarják az országhatárokra leszűkíteni: az azonos kattanású szlovákokkal például már összehaverkodtak, két ország közötti politikai feszkó ide vagy oda, megvan már a kapocs az osztrákokkal, aztán a déli szomszédok is sorra lesznek kerítve – régiós felülkerekedésben gondolkodnak, és azzal együtt persze sok motorozásban.
“Már helyi szinten is óriási, amikor az óbudai hegyvidéki őslakos összejön a rákosszentmihályival, akivel az életben sosem találkozna.”
Az egész ráadásul egészen szürreálisan hangzik a Madách tér tükrében, ami egyelőre a meetingek helyszíne, és jellemzően a hipcentrálként azonosítja mindenki, noha aki tudja, hogy a Telepes-Konyhás fiúk milyen bensőséges viszonyt ápolnak a DIY-attitűddel, amivel a helyeiket is összerakták, az már annyira nem is döbbeni össze magát.
Na de mi a helyzet az ökológiai lábnyommal?
“Azt a részét nézem, hogy nem a kőolajipart támogatom ezzel, sokkal inkább azt a szemléletmódot, hogy amikor használsz egy tárgyat, akkor annak legyen egy formavilága, egy elgondolása. Így válik valami ha nem is örökkévalóvá, de hosszú távúvá mindenképpen.”
Szeptember 3-4-én már jön is a következő öszeröffenésük, meghívott hazai motorépítőkkel, akik elhozzák egy-két különleges motorjukat, és beszélgetnek is. Mármint nem a motorok. És ha már a hosszú távról beszéltünk: Levi azt szeretné, ha egyszer majd ez az egész beletorkolljon egy régiót felkaroló koncept-dizájn expóba. Addig viszont sok gázfröccs lefolyik még a csöveken, behatolóbban pedig itt lehet érdeklődni.
(Fotók: Unger András / Urbnplyr)