Mutatjuk, mennyi mindent magaddal vihetsz a pelenkázótáskában!
Leidál Andris, amikor éppen nem olyan zenéket hegeszt, amik bármikor térdre, vagy minimum kényszerzubbonyba kényszerítenék a Petőfi Rádió zenei szerkesztőjét, akkor ül a Vitkovics Mihály utcában, egy legyintésre a néhai buliközpont Merlin épületétől. Ül és figyel. Fura zenéket rak fel, és vendégeket fogad. És nem a lakásán. Hanem az átmeneti boltjában, ami szinte a második lakása.
“Bömböl a zene, túl van fűtve, úgy értem a helyiség, nem pedig sexuálerotikusan, és bunkó, vagy túl rámenős a személyzet. Ráadásul gyenge a felhozatal is, már ami a férfiruhákat illeti. Hát ezért nem szívlelem a ruhaüzleteket. Évekkel ezelőtt elkezdődött a gyűjtögető életmódom, külföldi és hazai turkálókból, bolhapiacokról, berlini utcai cápázásokból összegyűlt egy óriási adag ruhám. Ráadásul ebben a hobbiban osztozunk J Mono és Galactikus Dzsekó (szintén a budapesti újacidunderground úttörői) kollégával is. Szóval dagadt a cucc és aztán végül egy japán utazás kellett ahhoz, hogy elhatározzam, hogy a zsákmányból bizony butikot kell létesíteni!”
– közölte velünk, mi pedig örömmel adunk hírt róla. Nem mellékesen azért is, mert a geolokáció kiesik a fő gyalogosforgalomból, meglehetősen szürke zónában található.
Na de visszaadjuk a szót:
“Tokióban végre találtam olyan férfi ruhaboltot, ahova szívesen mentem be. Koenji negyed például teli van ilyen használt / vintage boltokkal. És jobbnál jobbak! Koenji-ről azt érdemes tudni, hogy a 80-90-es években a tokiói punkszínterének központja volt sok klubbal, koncerthelyszínnel, de leginkább azért, mert az ottani árakhoz képest olcsó, a japán standarnak azonban még minőségi környék. Ma már inkább olcsóbb yakitori bárokkal és vintage ruhaboltokkal, lemezboltokkal van teli. És mivel nem sokan ismerik, ezért nem olyan zsúfolt, mint a jobban felkapott Shimokitazawa vagy a turistás Shibuya.”
“Aztán ahogy hazatértem azon gondolkoztam, hogy ennek mintájára nagyon jó lenne nyitni egy hasonló helyet Budapesten, úgysincs kimondottam fiú ruhabolt.”
De a pesti ingatlanviszonyok antirózsás mivolta miatt egy köztes megoldásra rendezkedett be, azaz a Lendvai Linda által vitt Supermarket Gallery helyiségébe, ami ha inaktív, akkor Store 5621, ha meg kiállítás van, akkor kiállítás van. Például ilyen.
“A zenei oldala a dolognak már szintén megvolt nyitás előtt ötlet szinten. Arra gondoltam, hogy jó lenne, ha az ismerőseim zenéit meg lehetne vásárolni kazettán vagy lemezen a boltban. Az ismerőseim 99 százalékának ígyis-úgyis van valami köze az elektronikus zenéhez, és akkor ez a folyamat így gerjesztette magát, Farbwchsel, Dalmata Daniel, Exiles, Normafa, Budabeats… Sőt, most már szerb Discom Records kiadványok is kaphatók. Meg amúgyis menő, hogy ha csak be lehet menni egy helyre, ahol van lemezjátszó és meg lehet ezeket a cuccokat hallgatni. Kezdetben hoztam be dekorációnak használt lemezeket, de mivel azok is elkezdtek fogyogatni, ezért azokat is bevettem a kínálatba.”
Szóval nem hülyeség betérni az ötödik kerületi Vitkóba, főleg, ha az ember VINTÁZS kilencvenes évekbeli darabokra lő – miközben azért felbukkannak például hazai tervezők darabjai is, mint az OST vagy a Kele Clothing.
Gondoltad volna, hogy egy pesti plázamoziban fognak elkészülni 2017 eddigi legmenőbb divatfotói?
