keresés menü

Spontán nyersesség: Imre Kiss mesél a londoni kiadónál megjelent új lemezéről

Urbnplyr: – Hogy kerültél kapcsolatba a Lobster Thereminnel?

Imre Kiss: – Jimmy Asquith, a kiadó vezetője közvetlenül a farbwechseles megjelenésem után keresett meg. Rendkívül tetszett neki az anyag és kérdezte, hogy lenne-e kedvem náluk kiadni egy EP-t. Ekkor még csak rövid ideje létezett a kiadó és egyedül Palms Trax lemeze volt kinn. Persze nem gondolkodtam sokat az ajánlaton, szinte szürreális volt, hogy pont Londonból keres meg valaki, ahol első kézből tudom, hogy mennyi tehetségből áll a szcéna. Történt mindez pár hónappal azután, hogy hazaköltöztem Angliából.


Urbnplyr: – Milyen zenék hatottak rád, amikor az EP számait készítetted? Nekem kicsit a SILF hatása is érződik, de lehet, hogy csak beleképzelem.

Imre Kiss: – Jimmy kérte, hogy mutassam meg minden eddigi ki nem adott zeném, én pedig gyakorlatilag átküldtem az összes kész és félkész dolgot, amit találtam a gépemen. Ebből a csomagból választotta ki a 3-4 éve készült Non-t és Raw Energy-t. Ezek nagyjából egy időben születtek. Ha jól emlékszem eBay-en szereztem egy olcsó szintit, konkrétan egy Korg EX-800-at és a dobot kivéve (ami mintázott Roland TR-707) ezzel készült a két szám. A koncepció az volt, hogy limitálom magam pár kütyüre és megpróbáljam spontán élőben a legtöbbet kihozni ezekből.

Akkoriban hasonló módszerrel dolgozott Gavin Russom Black Meteoric Star projektje és egyszerűen megtetszett ez a puritán hozzáállás. Sokan kérdezik, hogy egy új, direktebb irányt vettem-e, mert ezek a számok hangzásilag és tempóban is eltérnek a Midnight Wave-hez képest, de az igazság az, hogy ezek a dzsemmelések sokkal korábbiak, csak a kiadónak nagyon tetszettek és szerették volna, hogy rajta legyenek az EP-n.

Urbnplyr: – És a másik három szám?

Imre Kiss: – A többi szám a farbwechseles megjelenés után az elmúlt nyolc hónapban készült. A nyitó Stellar 0102-t is a spontanitás jellemzi, de ez már teljesen más formában íródott. Itt addig pakoltam a felvett hangrétegeket egymásra mig azok egy teljesen új testet formáltak. A Spellbound és a Belief szintén egyszerű struktúrára épül. Ezekben több szerepet kapnak az amúgy háttérbe szorított zajok, és ez a karcosság karakterességet kölcsönöz.

Urbnplyr: – Ha röviden el kéne meséld, milyen zenéket szeretsz, hogy írnád körül?

Imre Kiss: – Azokat a zenéket szeretem igazán, ahol az egyszerű dallam vagy egy akkordváltás azonnal hatással van rád, a monoton dobok pedig mintha hipnotizálnának. Én is ezért próbálok inkább visszavenni a dolgokból, mintsem hozzáadni. Az EP címválasztása sem volt véletlen, mindegyik szám viszonylag gyorsan született, érezhető bennük a nyersesség és ez egyfajta misztikus energiát sugároz.