Az előző évtized közepén volt egy pillanat, amikor úgy tűnt, hogy a Klaxons indierock és electropop közti neonpálcikás nu-rave-je váltja meg világot. Aztán hamar kipukkant a bulilufi, és a második lemez – slágerek híján – inkább a biztonságos pszichedelia fele vette az irányt.

Már előre fogtam a fejem, amikor minap a feedolvasóban felbukkant a zenekar neve: “Istenem, ezek még léteznek!?” Aztán tovább olvasva már elkerekedett a szemem. Ugyanis olyan tánczenei producerek vesznek részt a tavaszra kiírt lemezen, mint Tom Rowlands a Chemical Brothersből , a gitáros és tánczenék közvetítő nagykövete, Erol Alkan, vagy az Arcade Fire-nek tavaly új löketet adó James Murphy (LCD Soundsystem). A most megmutatott békebeli diszkószámot pedig az újvonalas house-zenék egyik legmenőbb duója, a Gorgon City produkálta. És hát nincs is vele semmi probléma! Sőt, én még kihallok belőle egy kis 90-es évekbeli fiúcsapatos popot is, persze annál sokkal erősebb basszusokkal és sokkal ellenállhatatlanabbul.

És itt egy másik érdekes kollab is: a reszelős elektroházairól ismert Boys Noize a nemrég reggae-oroszlán szerepben, majd pedig elektrofunk striciként is próbálkozó Snoop Doggal rakta össze a képességeit, aminek a vége egy minimalista módon tahósított digi-repp mutáns lett. Meg egy VHS-es videoklip, idomulva a trendekhez. GOT IT?