A héten jelent meg az ország elsőszámú dreampopzenekarának, a Mayberian Sanskülottsnak a harmadik albuma, aminek szombat éjjel a Toldiban lesz a lemezbemutatója. Úgy gondoltuk, hogy ez egy nagyszerű alkalom, hogy újra összeüljünk velük. Hosszabb betűrakás jön, úgyhogy akár el is indíthatjátok az Adlaitot.

Mivel Balogh Gallus gitáros arra a sörkészítő workshopra készült, amiről még lesz szó itt is, Szigeti RP, aki a basszusgitáros és nem mellesleg a Hurrikan Press főnöke pedig amúgy is nagyon elfoglalt ember, ezért a zenekar felével, Csordás Zita frontlánnyal és Hromkó Pisti dobossal ültünk be abba a Csempésbe, ami egy olcsó kocsma a Mikszáth és a Lőrinc pap terek között félúton, és ahova a zenekar is járt, amikor még a környéken volt egy beázós próbatermük.

Egy fraktányi kazetta

Mivel Zita egy kazettákkal megpakolt fraktás taligával érkezett, így logikus volt, hogy ez lett az első téma. Ráadásul nem is a zenekar bölcsőjét jelentő Kápmegyerről jött, hanem Budaörsről, ahol Czipó Tibor kazettamanufaktúrájában vette át a frissen fizikai formátumba transzformált Adlaitokat, majd gyerekeknek tartott zongora, gitár és rajzórákat. Igen, így egyszerre.

Ezeket a pucér kazikat kell szombat estére úgy kicsinosítani, hogy az emberek a streamelés korában is azt mondják: kell!

Lemezborító

Mivel a következő lépés a zenekar életében az, hogy a kazik megkapják a borítójukat, így erre tértünk rá. A zenekar három tagja is képzős vagy az volt, Pisti pedig rajztanárnak tanult, ezért tán nem is meglepő, hogy az Adlait borítója egy igazi koprodukciós munka volt.

Zita hozta az ötletet, RP megrajzolta, Pisti digitalizálta, Gallus pedig a tipót és szerkesztést vállalta magára. Majd mindezt RP kinyomtatta, végül a borítókat az interjút követő reggelen Zitával közösen beillesztik a kazidobozokba. 

Fanzine

De nem csak így magában lesz ám a kazetta, hanem lesz mellé egy zenekaros fanzine, benne a dalszövegekkel, köztük a béna angolsággal megírtakkal. Aztán lesznek benne turnén született rajzok és képregények is, mert “mindenki jól rajzol a zenekarban.” Mindez belekerül egy papírzacsiba, aminek majd nem lehet elrontani a cicomázását, lévén pont annyi van belőle, ahogy kazi.

Akartam fotózni a fanzine-ből is egy részletet, de az nem volt ott, ellenben előkerült egy hasonlóan izgalmas füzet, benne Zita általános negyedikben írt, talán első versével. Alap, hogy mutatjuk!

Sörkoktél workshop

Az Adlait négy éven keresztül készült, így a legtöbb számot már élőben is hallhatta, aki járkált a koncertjeikre. Zitáék azonban azt szerették volna, hogy a lemezbemutató mégis különleges legyan – amennyire csak lehet. Ezért összeültek ötletelni néhány sörrel, hogy mégis hogy lehetne még feljebb dobni az eseményt.

Az ötletekből végül több is megvalósul, így egyfajta Mayberian Fesztivál lesz a Toldiban. Zitáék előtt egy csomó haverzenész fog Sanskülotts-számokat játszani, lesz tombola lutrinyereményekkel, a koncert után sztár dj-k (Puskár Krisztián és Vida Vera) táncoltatnak, mindenekelőtt azonban Gallus fog tartani egy formabontó sörkoktél-workshopot a sör mellett olyan összetevőkkel, mint tojás, só, bors, menta, de kompozíciós elemként még a citromtartó háló is előkerülhet. Sőt az is lehet, hogy tök más vonalon indul el. Szombatig még sokat fordulhat a világ.

És megérkezik a kliprendező, Szilágyi Robin

Robin, Pisti és Zita

Mivel az “interjú” felénél betoppanó Robin elég csendes figurának bizonyult, így Zita mesélte el, hogy két évig forgatták a Glasswall klipjét, arra várva, hogy hóban gördeszkázhassanak, de kiderült, hogy nem azokat az időket éljük, amikor az elfoglalt, erasmusozó emberek csöpp szabadideje egy keresztmetszetbe esik az amúgy is megritkult magyarországi hóhullásokkal.

“Pénz jöhet, de nem akarunk azért dolgozni”

A Mayberian Sanskülotts első két lemezét még duóban vette fel Zita és Gallus. Az 2011-es Aloneinkápmegyer és a 2012-es PszeudoDeath recsegős, súgó felvételei külön bájt adtak Gallusék érzelmes dalainak. Innen indultak:

Az időközben négytagúvá bővült zenekar négyéves kihívása az volt az Adlaittal, hogy megnézzék, vajon működik-e mindez klasszikus zenekarként is, stúdióban, sávokban felvett számokkal. Érdekesség: olyan ötlet is volt, hogy biztonság kedvéért el akarták készíteni az Adlaitot hálószobaverzióban is. De elvetették, mert rájöttek, nem csak a zúgás miatt jók ezek a számok.

A Mayberian Sanskülottsnak időközben lett menedzsere, aki feljegyzi a sörözések közben felmerült, eddig felejtésre kárhoztatott ötleteket, szól, ha valami túl akarnak tolni, sőt a napokban lesz egy komoly promófotózásuk is. Szóval szép lassan haladgatnak előre a dolgok.

Arról azért volt vita a zenekaron belül, hogy mi lenne, ha bekerülnének a Petőfi Rádióba. Gallus szerint ez szentségtörés lenne, Zita azonban pozitívabban áll a dologhoz: “legalább lenne ott egy jó szám is.”

Az előző szépen fényképezett klipek, mint amilyen a lemezt nyitó Akaraté is volt, után most a Glasswall ugyan a trashy VHS-esztétikát hozza, de Zita szerint vizuálisan ez kevésbé tud zavaró lenni, mint amikor mondjuk a zajból alig lehet kihallani a zenét.

Összességében úgy érzik, hogy a professzionálisabb hozzáállással, amitől a tizennyolcéves énjük tuti kiborult volna, azért még simán meg lehet maradni jónak. És az se baj, ha pénz jön belőle, amíg nem csak azért csinálnak valamit, hogy pénzt kapjanak érte.

Adomány

És jött is a pénz, a Mayberian Sanskülotts ugyanis az Indiegogo segítségével kalapozta össze az Adlait kiadásához szükséges 600 dollárnyi forintot. Így kezdték:

Zita szerint nagyon jó ez az adományozós formula. Legközelebb egy hármas felosztásban szeretnének majd hasonlót, ahol lehet a zenekarnak pénzt adni, külön-külön az egyes tagoknak, valamint lesz egy harmadik lehetőség is, ahol mondjuk náluk szegényebb gyerekeket lehet támogatni, olyanokat, akiknek még esetleg fraktás taligára sincs pénzük.

A lényeg

2016. szeptember 24-én este nyolctól hajnal ötig Mayberian Sanskülotts Adalait Lemezbemutató Fesztivál a Toldiban. Becsekk >ITT<

(A képekért a szerző kéri a bocsánatot)