Érvek amellett, hogy miért érdemes egyedi ékszert adni ajándékba
Különösebben nem volt tervezve, de a Volton valahogy sikerült elkapnunk a Tankcsapdát, és annyira bejött a semmiből jött koncert, hogy muszáj róla szólni pár szót.
Minden nagy rockzenekar esetében megvannak azok az elméletek, hogy meddig voltak jók. A Guns N’ Roses esetében például sokan úgy vélik, hogy az első lemez volt egyedül jó, a többi már nem kellett volna. A Metallica esetében az első 3-4 minimum sérthetetlen, de valakiknek még a feketelemez is belefér. És így tovább.
A Tankcsapda esetében mindez sokkal nehezebb. Az első öt-hat lemezt kérdés nélkül szokás szupernek tartani, utána pedig sokszor nem is ízlés, inkább életkor kérdése a dolog, meg hogy ki melyik lemezzel és mikor találkozott először.
A magam részéről én úgy vagyok vele, hogy a kilencvenes éveket úgy ahogy van szeretem tőlük, utána meg azért rendre előhúznak egy-egy számot, amit nem tudok nem szeretni. A Nem ver át például a régieket beleszámítva is simán topten:
Nagyon kapóra jött tehát, hogy úgy turnézik éppen a zenekar Lukács 50. szülinapja alkalmából, hogy időrendi sorrendben eljátsszanak minden egyes lemezükről egy-két számot. Azt találtuk ki, lévén másik helyszínen is jelenésünk volt, hogy addig maradunk, amíg tényleg örülni tudunk a soron következő számnak.
Szerencsékre a zenekar óriási fesztiválflessben volt, szóval a pörgősebb szívós-ivós-csajozós számokat tolta, így majdnem a legvégéig ott kellett maradnunk. Végül nekünk a 2009-es Lazán csak lett a búcsúdal, a másik koncertről pedig úgy ahogy van, le is maradtunk.
Hogy milyen egy Tankcsapda-koncert 2018-ban? Hát végtelenül profi, tűzijáték, szélgép, minden számhoz előre kitalált tufán vicces felvezető. Ahogy kell. Viszont egyúttal az is látszik, hogy a zenekar a maga keretei között folyamatosan próbál valami újjal előállni.
Lukács is tök motiváltnak tűnt így közel 30 év rock and roll után. Nyilván relatíve. Az, hogy emögött tényleges lelkesedés van, számomra az bizonyítja, hogy nemrégiben direkt olyan szettel turnéztak, amiben nem volt egy sláger sem, csak ilyen b-oldalas, parkolópályás témák.
Egy szó mint száz, ha valaki hozzám hasonlóan tankcsapdás volt a középsuliban, annak a mostani Tankcsapda-turné a lehető legjobb alkalom egymásutánjában csupa olyan számmal nosztalgiázni, ami régen a diszkmenben szólt – miközben megbaszhatták a tanárok.
Lesznek csomó helyen, ami nem Budapest: velencei EFOTT, debreceni Campus stb.