Egész pontosan 1990 május 16-án jelent meg az N.W.A-t viharos körülmények között elhagyó Ice Cube debütlemeze, az AmeriKKKa's Most Wanted. Újrahallgattuk.

A kilencvenes évek revivalje ellenére Ice Cube nem igazán számít hivatkozott előadónak. Ebben nyilván szerepe van annak, hogy több mint húsz éve nem volt igazán jó albuma, szar viszont annál több. Valamint az, hogy ma már inkább színésznek számít, mint reppernek. Emellett a mai klíma sem fogékony a sokszor szélsőségesen soviniszta szólamaira.

Ice Cube a C.I.A. nevű repptriójával tűnt fel még a nyolcvanas évek közepén. Többször megfordultak a már komolyabban zenélő Dr. Dre bulijain, egyetlen minialbumukat is a doktor úr segítségével vették fel 1986-ban. Amikor ebben az évben Dr. Dre és Easy-E megalapították az N.W.A-t, akkor Arabian Prince és DJ Yella mellett hősünket is bevették. Így Ice Cube részese lehetett a gengszter-rep áttörését meghozó Straight Outta Compton című kultikus lemeznek.

Sőt, mit hogy részese lett, annyi szöveget írt rá, hogy a végén még vitába is kevereredett a jogdíjakról a kiadóval, aminek következtében elhagyta a csapatot. Csüggedés helyett azonban rögtön munkához látott és írt egy csomó zsír új szöveget, amiből aztán viszonylag rövid időn belül elkészült az AmeriKKKa’s Most Wanted.

Cube elvileg Dre-t szerette volna producernek, de a kiadó, aminek Eazy-E volt az alapítója, ezt megfúrta. Így esett meg, hogy Ice Cube a keleti part nagy producercsapatától, a Public Enemy mögött dolgozó Bomb Squadtól kért segítséget. Ahogy a Beastie Boysnak bejött a Paul’s Boutique-kal a keletről nyugatra út 1989-ben, úgy Ice Cube is állati jól járt ezzel a vérfrissítéssel.

A különösebb promó és rendesen sugárzott videóklip nélkül piacra dobott AmeriKKKa’s Most Wanted hatalmas siker lett, rövid időn belül platinalemezzé vált. A szókimondó, politikai inkorrektségig dühből politizáló anyagon csomóan kiakadtak, de a negatív reklám is hasznosnak bizonyult. Így történelmi távlatban véve azon hiphop-albumok egyike lett, ami segített a műfaj mainstream áttörésében.

Az NWA-hez hasonlóan comptoni Kendrick Lamar csodálatos új lemeze és a fergusoni események ismeretében lehetetlen elkerülni a velük való párhuzamot. Ice Cube ugyanis ’92-es Los Angelesi zavargások előtt szintén egy feszült politikai helyzetben készítette el ezt a lemezt. A központi téma mindkét anyagon a feketék elnyomott helyzete, ami már az igazságszolgáltatásban is kódolva van.

Míg azonban a To Pimp A Butterfly minden meredek kijelentésével együtt egy nagyívű, átfogó művészi vízió tele iróniával, addig az AmeriKKKa’s Most Wanted egy bizonyítani vágyó, de nagyon dühös fiatal kirohanása a világ ellen. A lemez rögtön a villamosszékben ülő repper üzenetével indít, aki az utolsó szó jogán csak annyit mond:

“BASSZA MEG MINDENKI!!!”

Aztán jön az emblematikus The Nigga Ya Love To Hate, azzal a szójátékkal, hogy “szereted utálni és utálod szeretni,” majd következik az America’s Most Wanted című, körözött bűnözőkkel foglalkozó műsort a Ku-Klux Klánnak párhuzamba vonó címadó dal. Eztuán jönnek sorra a már a rasszizmus és a nőgyűlölet határát karcolgató dalok, amolyan, ha kell egy néger, akit utálhattok, akkor itt van, tessék. Ezzel együtt lesz különösen érdekes, hogy a lemez utolsó számában, az It’s A Man’s Worldben egy Yo-yo nevű női MC-vel felesel, a “vadi új stílusú, intelligens fekete csajjal.”

A Bomb Squad és Cube C.I.A.-s társa, Sir Jinx azonban remek munkát végeztek, tök jól megférnek egymás mellett a keleti és nyugati part vívmányai. A hangmintákkal telepakolt alapok ma is simán fejbekólintanak, valamint a napjaink repplemezeihez képest szerény számú közreműködő mellett Ice Cube is végig fenn tudja tartani a figyelmet szövegfronton. Így ha nem is minden nap, de évfordulók alkalmával

simán elő lehet venni ezt a lemezt amolyan nosztalgiával azokra az időkre, amikor még a repperek tényleg veszélyes arcoknak számítottak.