Mindenkivel megtörtént már, hogy belemászott egy dallam a fülébe, és hiába idegesítette halálig, nem bírt megszabadulni tőle. Most érkezett egy kegyetlen taktika, amivel ki lehet cselezni a slágergyárosok gonosz ármánykodását. És ez, ugye, a karácsonyi szezonban időszerűbb lifehack, mint bármikor máskor.

A BrainCraft nevű poptudományos csatorna foglalkozott az esettel az egyik új videójában. A kiindulópontjuk az, hogy az angol kifejezéssel earwormnek, tehát szabadon fordítva fülbemászónak nevezett jelenség általában nem egész zeneszámokon alapul, hanem itt-ott (plázákban, rádión stb.) elcsípett töredékekből. Ez pedig nagyban összecseng a Bluma Zeigarnik litván pszichológus által leírt, és róla elnevezett Zeigarnik-hatással, miszerint

“Az emberek befejezetlen dolgokra könnyebben visszaemlékeznek, mint a befejezettekre.”

Sohasem egy teljes szám van loopolva a fejünkben, hanem egy egyszerű refrént, egy együgyű rímpárt vagy akár csak egy dallamosabbra vett primkó sort pörgetünk az őrületig. És ha meghalljuk a számot, akkor fülre tapasztott kézzel menekülünk. Pedig nem kéne!

A trükk ugyanis az, hogy

be kell fogadni a számot a maga teljes egészében, mert ha így feldolgozzuk a dalt, akkor sokkal könnyebben elengedi az agyunk.

A Zeigarnik-hatás egyúttal azt is megmagyarázza, hogy egy adott zeneszám miért ragad meg annyira az emberekben: bizony, mert primitív ismétlődésen alapul, mint maga a töredékes dallamtapadás. Itt azonban felmerül a kérdés, hogy az olyan számoktól hogyan lehet megszabadulni, amik ezt a hatást megismételve loopolnak a végtelenségig egy témát?

Hát nincs jobb ötlet, mint hogy próbáljunk meg helyette egy teljesen másik számot teljes egészében magunkévá tenni úgy, hogy nem is gondolunk arra, aminek nincs vége.

(via)