Egy hónappal ezelőtt még szinte semmit nem lehetett tudni a Las Vegas kertvárosából érkező Shamir Bailey-ről. Azóta viszont a Pitchfork utánament kicsit a húszas éveibe még épp csak belelépni készülő csodabogárnak, akinek két debütáló dala máris olyan jövőképpel kecsegtet, hogy nagyot csodálkoznánk, ha hamarosan nem látnánk viszont nagy fesztiválok line-upjában.

Mielőtt bármit mondanánk róla, itt a Northtown című EP-je:

Ugye mindenkinek feltűnik ez az egyszerre hűvös és meleg androgünszerű hang, amit elég nehéz gyorsan kiverni a fejből? Még Nina Simone-t is megidézi kicsit, és a vicces az, hogy Shamir a saját bevallása szerint hallgatja is sokat a legendás énekesnőt, hogy úgy érezze, nincs egyedül ezzel a különös, de annál aranybányább adottsággal. Ami egyébként emlékei szerint gyerekkora óta ugyanilyen. Mármint a hangja.

Ezen felül ráadásul egy szórakoztató Twitter-fiókot üzemeltet, 7 éves kora óta izgatja a zene, magától tanult meg gitározni, és azt is elárulta, hogy egy csomóféle zenei kalandozásban vett már részt, és az olyan zenészeket bírja, akik mindig változnak, például Tegan and Sara-t és Becket.

“A leghosszabb ideig country-t csináltam, aztán volt egy punk bandám, most pedig a dance és house a szuperúj felfedezésem.”

És akkor még itt van ez a videó is, aminél jobb aligha történhet már a mai napon:

Shamir azt ígéri, az elkövetkező évben nekiáll összerakni egy teljes albumot, amin viszont nem akar végig finomkodni, és például olyan dalt is szeretne írni, ami a Scratch Acidéhez hasonló karcos zajpunk. Izgalmaknak nézünk elébe!