“Az egyetlen ok, amiért érintkeznünk érdemes a felsőbb társadalmi osztályokkal, az az, hogy zavart és nyugtalanságot keltsünk. A graffiti egy egész, nem lehet csak egy részében részt venni. Egy rendszer rabszolgái, a társadalmunk rabjai vagyunk. A művészetem önmagunk újraértékelése felé mutat utat. Hűséget fogadni bármilyen galéria, patrónus, szponzor vagy brand irányába elfogadhatatlan. A graffiti nem egy luxus, ez az alsóbb osztályok eredeti megnyilvánulása.”

– Ezeket a kemény szavakat Kidult mondja, egy utcai gerilla, aki komolyan is gondolja őket. Aki nyíltan vallja, hogy nem a világunk bevett szabályai szerint játszik.

A No Gallery No Master nevű projektjének hírt verő, friss videójának elején elején a fogyasztói társadalmat kritizáló, amerikaizászlós, háborús, McDonalds-os képsorok ugyan kellően populistának tűnnek, de egyben az egyik legőszintébb és legdühösebb megnyilvánulásnak is, amit egy művésztől láthatunk. Az egész homlokzatot beborító, spricceléssel odacseszett alkotás alatt felcsendülő torz hang nem tulajdonosa nem ismer könyörületet, és elég könnyen el tudjuk hinni róla, hogy ha tíz méterre állna tőle egy kapitalista cégvezető, az ő kezében pedig fegyver lenne, akkor nem félne elsütni.

Vagy de, de ezt nagyon jól álcázza.

Kidult jelenléte mindenesetre üdítő a Banksy-féle sztárkodás árnyékában. Úgyhogy akit érdekel a munkássága, hasonlóan komor hangulatban fogant alkotói oldalát itt találja, ahol további eléggé egyértelmű szándékú alkotásokat látunk, pink festékkel szétlocsolt Louboutin luxucipőbolttól egészen a márkajeleket szemérmetlenül kiforgató üzenetekig. Go for it.