Miután a nyolcban szinte az összes parkot felújították, bizonyára nem túlzás azt mondani, hogy a Rákóczi téri vásárcsarnok kipattintott társai mellett a kerület a legmostohább sorsú közösségi tere.

Hiába a négyes metró, hiába a mellé állított, a tér arculatának egy modern csavart adó megálló-épület, hiába a Konfekció, a Kékló, a Csiga, a csarnok tövében megnyílt étterem, maga a csarnok egyre inkább jelentéktelenedik el.

Zárnak be a zöldségesek, egyre kevesebb őstermelő van,

de valamikor még a könyvcserés polcot is lecsavarozták.

Több mint öt éve a környéken élek, és ha nem is egy, de olyan kétnaponta megfordulok benne, és kicsit lehangoló ezt látni. Még a turistákkal kitömött Fővám téri csarnokban is jobb általában a vibe.

Ezért is örültem annak, hogy a Smart City Budapest és a Mindspace szervezői szeptember 18 és 21 között négy napra fiatal alkotókat és kultúraszervezőket csődítettek a helyre a Rákócziterezés címszóval, hogy legyenek szitanyomó workshopok (Verkstaden), pop-up nyomda (BPZines és a Hurrikan Press), de lehetett barkácsolni is, de főleg beszélgetni és jól érezni magunkat ott, ahol csak áthaladni szoktunk, a zárónapon pedig Somló Dávid szervezésében játszott egy csomó zenész szimultán a csarnok különböző zugaiban.

Túl sok időt sose töltöttem a csarnokban, csak az események ismeretében direkt ott vásároltam be, nem a környéken lévő kismillió opció valamelyikében, illetve a talikat is direkt ide szerveztem. Azonban ennyi idő alatt is átjött, hogy a csarnok megmaradt szűk közönsége és árusai mennyire nyitottak voltak a Rákócziterezés iránt. Érdeklődtek, beszélgettek, néhányan még frissen szitázott totebaget is vettek bevásárlószatyornak.

Az egyetlenegy baj az volt ezzel, hogy ez csak egy négy napos popup-event volt.

A csarnok üresen lévő árusítóhelyeit pedig simán ki lehetne használni különösebb pályázati pénzek nélkül is amolyan befektetésként, hogy ezek az események egész addig új embereket hozzanak be a csarnokba, amíg mondjuk az összes árus vissza nem tér. És persze az se baj, ha nem tér vissza mind, csak mondjuk a felük, és akkor a workshopoknak és koncerteknek is maradna különleges hely.

 

Szóval ebből többet, még, itt. Meg másmerre is. Ahol lehet.

Grafika: Pál Tomi. Jó fotók: Horváth Győző, Déri Miklós, szarok: Én.