Érvek amellett, hogy miért érdemes egyedi ékszert adni ajándékba
A nem létező, csapnivaló vagy a múltból itt ragadt budai vendégátásról hosszú siralmakat lehet zengeni. Na de most!
Ahogy azt egy korábbi cikkünkben írtuk, megbújnak még ugyan pókhálós kis dugihelyek a tizenegyedik kerület lombjai között, de ha valakiben éppen nem tör fel a nosztalgikus hajlam, hanem csak egy szimpla, 21. századi sörözésre vágyik, a kudarc borítékolva van. Vagyis volt. Mert sok budai számára elérkezett az üdvösség, amikor a Bartók mozi egykori helyén megnyílt a Semmi Extra. És mivel a felmentősereg Pestről jött, végre merhetünk hinni benne, hogy nem jutnak a hasonló próbálkozások eddig elkerülhetetlennek hitt sorsára, az agyhalállal egyenlő elbudaizálódásra.
A Baross utcai Fecske presszó csapata nem eltévelyedésből keveredett a Duna túlsó oldalára. Régóta tervezték, hogy megpályázzák a Móricz környékét, csak a megfelelő helyre vártak. És nem is találhattak volna jobbat, hiszen a Bartók Béla úton tömegével vonulnak a szomjas és éhes emberek, a mozi egykori előterének történelme van, amit kellően ki is játszottak, és nem mellesleg nagyon izgalmas az elrendezése.
Mert ki ne imádná a galériákat, főleg, ha a bejáraton belépve eleve ott köt ki, és onnan döntheti el, hogy fentről kukkolja-e az alatta ülőket, vagy lemegy a lépcsőn, és ott élvezi a hatalmas belmagasságot, elbújva az utca zajától és látványától. A nagy, egybenyitott térben mégis mindenki megtalálja a maga kis kuckóját, hiszen az utángyártott, magas támlájú, párnás moziszékek – amik még pohártartóval is el vannak látva! – meghitt kis boxokat alkotnak.
De mégis, miért éppen Buda? Az egyik üzemeltető válasza pofonegyszerű: mert Budán nincs semmi. Meg hát nem csoda, ha Pesttől egy idő után kicsit besokall a sokat próbált vendéglátós, így aztán elmondása szerint a Kazinczy utca és környéke mint lehetőség csak a legrosszabb álmaikban jelent meg előttük. „Elég jó közönség van Budán, és biztosan ki fogják használni, hogy nem kell minden este átjárniuk Pestre. Ezt már a Komjádi uszodában működő Fecske teraszon is megfigyeltem, a Móriczon pedig valószínűleg még többen megtalálnak minket.”
Erre pedig már csak azért is jó esély van, mert a Semmi Extra nem pesti bohém kocsma akar lenni Budán – ahogy azt a Szatyor próbálta, majd vérzett el benne egy hét után -, de nem is úrias délutáni szalon, hanem egy teljesen nyugis, mégis közvetlen „szociális” gyülekezőhely, ahol közvetlen a személyzet és fantasztikus a kaja – méghozzá nem az errefelé megszokott áron.
„Az italosztályt már kipipáltuk, és nagyjából ugyanaz a választék, mint a Fecskében, de azt gondoltuk, hogy ha ételben valami sajátosat akarunk nyújtani, akkor mindent magunknak kell csinálnunk.” Így aztán a hamburgerbucitól a ciabattán át a tésztákig minden frissen és házilag készül (Palifőz keze alatt), és arra is ügyelnek, hogy minél több alapanyagot hazai kistermelőktől szerezzenek be. Bori, az ökocentrikus séf ötlete alapján pedig nemsokára termelői napok is lesznek a Semmi Extrában, amikor egy-egy magyar kistermelő terméke kerül a menü fókuszába.
A konyhacsapat összeállításánál is elsősorban a kreativitást, és nem a hiperkomoly szakmai hátteret vették figyelembe, és ez ki is tűnik a menüből. Ráadásul itt végre a vegáknak is fel van adva a lecke, hiszen többféle és jobbnál jobb hamburger, tészta és szendvics közül tudnak választani, ahelyett, hogy csípőből kikérjék a rántott sajtot.
És hogy az elbudaizálódás átka rajtuk nem fog, és a hozzáfűzött reményeinket a jövőben is igazolni fogják, üzemeltetőnk egy komoly érvvel támasztja alá: nekik sikerülni fog, mert ezt csinálják évek óta. „Mi az embercentrikus vendéglátást szeretjük, és a személyzetet is úgy válogattuk össze, hogy a vendég ne azt érezze, hogy itt szolgák dolgoznak, hanem olyanok, akikkel interakcióba lehet lépni. Azt előre kiadtuk parancsban, hogy nincs ásványvíz töltögetés az asztalnál, azt pedig mindenki azonnal megérzi, hogy ki az, akivel kapásból lehet tegeződni, hol engedhetsz meg egy poént, kivel mennyire haverkodhatsz. De a cél mindenképpen a szocializálódás.”
Ezt pedig a boxok is elősegítik, hiszen a nagy asztalok remek alkalmat kínálnak a néhány fős társaságok összeugrasztására. „A boxoknak megvan az a hátránya, hogy kisebb a mobilitás, de arra fogunk törekedni, hogy ne foglalják el ketten a hat fős asztalokat, hanem ültetéssel és szoktatással rávegyük a vendégeket, hogy összeüljenek. Ez még a régi, Ráday utcai Castróból maradt meg bennem, ahol ez nagyon jól működött. Azt szeretnénk, hogy a Semmi Extrából is ilyen vegyülős, szociális hely váljon.”
