Az HBO legújabb saját gyártású sorozata, a Girls a Szex és New York picsáskodásától, és a Gossip Girlből jól ismert Upper Eastside-i ármányoktól távol, a Skins pucérkodó, narkóban fürdő őszinteségéből merítve meséli el négy New York-i huszonéves lány történetét.

Ezek a csajok ráadásul nem sikeresek, nincsenek tele pénzzel, viszont van sok problémájuk és kételyük, csakúgy, mint bármelyik nagyvárosi huszonévesnek a világon. A karakterek megformálásánál a készítők nem törekedtek a tökéletességre, így sokkal könnyebb hinni bennük és nekik, mint az Upper Eastside elkényeztett lányainak. Az egyik főszereplő, Hannah Horvath (Lena Dunham) nemhogy szép, hanem kifejezetten ronda és kövér, ráadásul előnytelen ruhákat hord, és még OCD-s is – mégis ezer apró dolog van, amiért szeretni lehet. Teszik is ezt jó néhányan, mert hogy szexben és pucérkodásban a Girlsben sincs hiány (nem kell aggódni, a jó csajok is vetkőznek.)

Könnyű persze Hannahnak, ha egyszer az őt megformáló Lena Dunham nemcsak színész, hanem a sorozat írója és rendezője is. A felpezsdített szexuális élet pedig érthető, hiszen ki szánna magának rosszabb sorsot, ha egyszer – akár csak egyetlen napra is –, maga írhatná élettörténetét?

http://www.youtube.com/watch?v=Q_L52eExAHU

A sorozatok soha nem érdekeltek annyira, hogy hosszasan elmélázzak rajtuk, és mélyebb tartalmat keressek egy-egy részben, vagy karakterben. Ez alól a Girls sem kivétel. Könnyű, szórakoztató kikapcsolódás, 20 perc szünet a saját életemből. Nálam analitikusabb elmék persze már rágódtak ezen egy sort, és Lena Dunhamat egy generáció hangjának nevezték, mert az általa megformált karakter az ópium hatása alatti delíriumban egyszer így reflektált saját magára:

Jó a Girls? Számomra az: hetente 20 perc szünet a saját életemből. Többet akarsz tudni Lena Dunhamről? Nézd meg a filmjét, olvasd el az amerikai Playboy vele készített 20 kérdéséses interjúját, aztán kezdd el darálni az epizódokat.