Van az úgy, hogy valaki szeretne valamit, aztán az nem jön össze neki, mégis ez a lehető legjobb, ami történhet vele. Thomas Alleman Detroitból költözött San Franciscóba 1985-ben azért, hogy fotóriporter váljon belőle, de hamar belefáradt a mindenáron objektív képekre szomjazó munkakövetelményekbe. Egyre inkább személyesebb hangvételű képeket kezdett lövöldözni, majd hamarosan a The Sentinel bulvárlapnál találta magát – épp akkor, amikor az amerikai nemzet farkasszemet nézett a viharként terjedő gyilkos kórral, az AIDS-szel.

A fotósok rohantak is a kaliforniai város híres melegnegyedébe, a Castroba fényképezni a haldoklókat, Alleman viszont más alapállásba helyezkedett. Úgy döntött, inkább azt mutatja meg, milyen az élet errefelé úgy egyáltalán.

Tudósítottunk egy rakás tiltakozásról, tüntetésről, hajnali virrasztásról és felvonulásról, amikkel a közösség azért küzdött, hogy végre a politika és a többségi társadalom is tudomást vegyen a krízisről. Fotóztunk meleg képviselőjelölteket, akik belülről szerettek volna változtatni a rendszeren, ahogy utcai aktivistákat is, akiknek büszke, queer dühe pedig kívülről döngette a kapukat.

– mondta Alleman Huffington Postnak.

A személyes tragédiák helyett a fókusz így átkerült a közösség kovácsoló erejére, ebből meg szépen kijöttek ezek a képek, amiket Alleman gyakorlatilag a mosogatójában dolgozott fel, miközben függönyökkel zárta el a fény útját. Így ment ez.

(via)