“Az inspirációt az építészethez és az absztrakt formákhoz való vonzódásom alapozta meg” – mondta a Dezeennek a fotós, aki természetesen a legszebb lépcsőket hol máshol találta volna meg az esetek többségében, mint a fővárosunk harmincas és negyvenes években épített Bauhaus és art deco-házaiban.

Bálint Time Machine-nak keresztelte el a sorozatát, mert szerinte az az általános felfogás köszön vissza belőlük, hogy az idő egy soha véget nem érő spirál – zárt térben bemutatni a végtelenséget pedig igazán izgalmas dolog.

Bálint egyébként perpillanat a londoni Central Saint Martinsban tanul kortárs fotográfiát, annak technikáit és filozófiai hátterét.