Bár nem vagyok egy nagy tervező, de ha valamilyen terméknek a dizájnját kéne kitalálnom, akkor a betűtípusok tekintetében mondjuk olyan kettőnél tuti megállnék még én is, érezvén a káosz fenyegetését.

A Boing Boing most előtúrt egy röpke elemzést a legendás Sriracha-szósz kapcsán, aminek a szerzője összeszedte, hogy pontosan hány betűtípus szerepel a flakonján.

És hát úgy jött össze nyolc, hogy a kínai betűket nem is tudta indentifikálni.

Hogy mi ebből a tanulság? Talán az, hogy ha tényleg szuper terméked van, akkor a dizájn már nem is számít. Annyira nem, hogy idővel a mögöttes tartalom még be is aranyozza.

Ki is mondta, hogy mindig a győztes autó a legszebb? Enzo Ferrari? Sajnos a Google nem segít, de találtam egy ilyet, ami talán jó zárógondolat ide a Parancsnoktól:

Akit pedig érdekel, hogyan készül a Sriracha-szósz, az sem marad kielégítetlenül:

Így készül a budapesti pho-mániás hipszterek kedvenc csiliszósza

Mit vegyek a csajomnak? (X)