Amikor a kezembe nyomták ezt a dobozt itt fent, hogy ki kéne próbálni és írni egyet róla, először megtartottam a kellő távolságot, hiszen ugye nem nyitunk ajtót csak úgy bárkinek. Még akkor sem, ha az van ráírva, hogy made for iPod / iPhone / iPad. Vagy mert dánok csinálták.

Hamar rájöttem, hogy elsősorban a színétől ódzkodom, de ezt is csak azért, mert nem nőből vagyok (a fenti fotó ebből a szempontból félrevezető): villámgyors, ismerősi körben végzett, nem reprezentatív közvéleménykutatással kiderítettem, hogy a csajoknak nagyon is tud imponálni ez a barackos-rózsaszínes színösszetétel.

Ráadásul egy rakás egyéb színben is létezik.

aiaiai01

És a szín ráadásul még semmi is ahhoz képest, ahogyan kézbe véve viselkedik az eszköz. Kezdjük ott, hogy nem készen kapjuk, hanem elemeiben, amik viszont olyan egyértelműek meg egyszerűek, hogy még az is képes összepattintani őket, aki az általános iskolai technikaóráit inkább mindenféle oda nem illő sunnyogással töltötte: az AIAIAI Tracks két hallgatópárnáját ugyanis egy sínbe kell szexisen belehúzni. Amely sín nem más, mint a fejhallgató pántja! Ilyen kreatív feloldását még nem láttam a hogyan utaztassam a fülesemet úgy, hogy ne hulljon darabokra-dilemmának.

Mert hát egyetlen mozdulattal lehet szétkapni.

De nem csak ezért nem csodálkoztam azon, hogy megkapta a Tracks a Danish Design Price elismerését. Hanem azért, mert nyoma sincs rajta az idegesítő hatásvadászatnak, a felesleges csicsáskodó faszságoknak, a logó is csak puha dombornyomással van jelen, és azt is csak a kábel szétválásánál jelezték, hogy hova kerüljön a bal, és hova a jobb párna. A formában testet öltő skandináv mérsékletességnél csak egyvalami győzött meg jobban:

Az, ahogyan szól.

A világ valamennyi titkosszolgája lássa a lelkemet, most tényleg nem azért írom ezt, hogy ezek után esetleg majd tudjak magamnak bugázni egy ilyen fülest az AIAIAI-tól. De még a legtöbb tartományt bejáró, mélyben örvénylő basszusokkal operáló zene is meghökkentően érte el a dobhártyám partjait. A 90-es évek pofonegyszerű walkman-füleseire emlékeztető kialakítás szépen titkolja legnagyobb előnyét, azt, hogy egy kisebb reaktor munkál benne, nyoma sincs eltompuló magasoknak vagy erőlködő mélyeknek. Szóval kösz, Dánia, ezt elintéztétek.

Mármint azt, hogy talán mégiscsak kellemetlenkedni fogok kicsit a forgalmazónál, hogy ne kelljen mindig a nagy, drága, bőrpárnás, halántékban izzasztó fejhallgatómat cipelnem majd a strandra. Főleg, hogy a Tracks szerencsére feketében is létezik.

Szívesen megnyernéd magadnak a kistestvérét?

Mármint ezt itt? Akkor csak válaszold meg azt a magas nehézségi fokozatú kérdést, hogy melyik ország szülötte az AIAIAI. A válaszokat a jatek@player.hu címre kérjük szépen március 24-ig, hogy aztán a hónap végén sorsolhassunk egy nagyot!