Érvek amellett, hogy miért érdemes egyedi ékszert adni ajándékba
Az már tavaly világossá vált, hogy egyesek új időszámítást szeretnének írni sportcipőfronton: ismét felkapottak (vagy legalábbis egyesek azt akarták, hogy felkapódjanak!) lettek a szinte már szerencsétlen kinézetű apucipők, a rusnyán tekergőző mintákkal ellátott talpak, amikre eddig élből legyintettünk, Kanye West pedig végérvényesen lezárta a vitát: gyerekek, kuss van, ez menő, mert én mondom.
És amikor azt hittük, a tiszta vonalaknak és a sallangmentes formáknak végleg megásták a sírt, az Adidas bejelentkezett a Deerupttal.
Pedig az ember azt hihette volna, hogy háromcsíkosék majd nyerészkednek egy jót a giccses rondasági trendből (ami valahol öt évvel ezelőtt indult, amikor egyébként szintén az Adidas Raf Simonsszal közösen kijött ezzel a cipővel), felülnek az aktuálisvonatra, de nem.
Nic Galwaynek, a márkadizájn-alelnöknek más elképzelései voltak. Amiket így magyaráz:
“A csúnyacipő elnevezést viccesnek találom, de trendet én nem látok, csak egy generáció reakcióját. Mindegyik nemzedék reagál az őt megelőzőre, ezt láthatod zenében és öltözködésben is. Ezek a srácok most elővették a késő 90-es évek formáit, mert a gyerekkorukat látják bennük. De a Deerupt is nosztalgiát kínál, csak kicsit másképpen.”
Van benne valami, amit mond: az új modell lecsupaszít szinte mindent a cipőről a minimumig, és rátesz egy külső rácsozatot, aminek mintázata egyébként már a nyolcvanas években is létezett. Például az Adidas New York nevű lépőn:
Még ha csak a talpán is, de ott volt a rács.
Galway azt mondja, ahogy a rondasneakerek, ők is az előző status quók felbomlasztására törekednek, a Deeruptnak már az üzenete (ami a nevében is benne van) is arról szól, hogy szétzilálni a korábbi formákat, és nem beleragadni a trendekbe. Amivel egyébként az égvilágon semmi gond nincs: az igazi innovátorok sem követték a divatot, hanem igyekeztek diktálni azt. Szia, Steve Jobs!