Az urbánus dizájnjairól híres amerikai divattervező az Architectural Digestet kísérte körbe.

A fekete ötven árnyalata. Így is jellemzi a Balenciaga korábbi kreatív igazgatója, a H&M-től kezdve az Adidasig számos márkával együtt dolgozó, és a saját brandjét is sikeresen navigáló Alexander Wang saját manhattani lyukát, mert a fekete tényleg dominál benne, de nem lehangolóan, hiszen különböző textúrákon, különféle módokon jelenik meg.

A dizájner húszas éveinek csodagyerek-státuszában még egy hatalmas levegős művészloftban adta a vad afterpartikat, de a harmincon túl úgy érezte, itt az ideje egy “felnőttebb otthonnak, szép kilátással, külön szobákkal, meg egy kis kiülős térrel, szóval valaminek, ami sokkal finomabb és intimebb.”

Minden ide belépő elsőként Steve Klein fotója fogadja egy szép fehér ló hátsójával, ami egyébként Wang kedvence is, de vannak itt még Kate Moss-portrék Gene Lemuel fényképein, R&Y Augousti szék, Eric Schmitt csillárok, meg persze további szigorúan menő, de sosem kiabáló darabok.

Wang egyébként most is Ryan Korban belsőépítész barátjával terveztette meg az egészet, aki azt mondja, nagyon precízre és megszerkesztettre akarta kihozni a végeredményt, hogy megmutassa,

miben áll ma a fiatal modernitás.

Ezért még Wangot is kilökte kicsit a komfortzónájából. De azért bőven hagyott teret a tervező vizuális nyelvének, a kemény, sötét tónusoknak, meg azoknak a húzásoknak, ami az egyszerű szemlélőt megállásra, gondolkodásra késztetik, és kicsit még kényelmetlen érzéseket is testálnak rá. De hát Alexander Wang éppen ez: nagyon új, nagyon fekete, nagyon 21. századi, de a sarokban mindig itt csillog a komisz mosoly.

(via)