Tökéletes offline marketingeszköz a plakát kültéren és beltéren egyaránt
Gondoltam rá, hogy kéne valami kattintásmotivátor zene, mielőtt lecsap Yvette ciklon, de nem ám valami, ami egyszerűen csak zimankósabb az átlagnál, vagy mondjuk Burial, esetleg valami hömpölygős ambient, lépjünk túl a snassz esőzenéken, ezeket a ziccereket mindenki be tudná rúgni. Arra viszont nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar szembe fog velem jönni ez a fekete ruhákba csomagolt sápadt, madárijesztőszerű, emberentúli figura Los Angelesből, akit úgy hívnak, hogy
Az LA Weekly még egy januári cikkében mutatta be a fiút, aki mellett még a Toldiba egy hétfő este kisebb tinédzserrajt csődítő, mémszerű Yung Lean is már-már butuskává laposodik.
A zenét, mint kifejezőeszközt magának megtaláló legújabb internet-nemzedék eddig is hangsúlyozottan szeretett élni a misztikuskodás formanyelvével, amit, ki tudja, talán ASAP Rocky Wassup-ja korbácsolt a felszínre, vagy legalábbis az indított el valamit: nem kell tudnod, hogy ez igazi gengszterkedés, vagy irónia, vagy önirónia, vagy saját farkába harapó iróniahurkok láncolata, vagy egyik sem, igaziak azok az Audik a kertben vagy csak egy 21. századi Truman Show kellékei, sátánisták vagyunk-e vagy csak túl sokat olvastunk az ILLUMINATI-ról. Tippeld meg. Úgysem áruljuk el. Ugyanezt eljátszotta már Riff Raff ezerszer, vagy ezek a hófehér göncökben parádézó britek.
Bones a maga 19 évével azonban másképp illeszkedik ebbe a kánonba. Nála fel sem merül, hogy ez paródia-e vagy sem. “A rugós késem nesztelen.” Hosszú fekete haja, koromfekete szemei, dermesztő hanghordozása és a mindehhez passzintott, családi VHS-kamerával rögzített képsorok láttán én például nem annyira nevetek.
A hatás nyugtalanító és a lassú történések ellenére – vagy épp azok miatt – kitapinthatóan feszült, de azért megjósolható, hogy Bones valószínűleg nem mártaná meg bennünk a bökőt, ha épp művészetről társalognánk vele. És bár mi most új jelenségként tálaljuk, 2012 óta többszáz számot írt, videóinak látogatottsága összesen már kétmillió felett jár.
Hogy hogyan találhatta meg ezt az egyedi hangot? Nem lehetett nehéz egy tízezres lélekszámú michigani településen, ahol iskolás korát töltötte, és az összes külső ingert pár szkinhed meg pick up truck jelentette – ahogy ő maga is fogalmazott az emlegetett cikkben. De állítólag már óvodás korában hatottak rá a No Limit és Cash Money kiadó hardcore reppjei, meg az Ördögűző. A középiskolából pedig érdeklődése híján kicsapták, ezért bátyjához költözött Kaliforniában, ahol hamarosan már a szintén rejtélyeskedő hiphopban utazó, nagyon menő
És bamm, a kör bezárul. Más irányba meg kinyílik: Bones-t már nagy kiadók is megkörnyékezték, de egyelőre csak olyasmivel, hogy legyen az ő Mac Millerjük. Ez aligha fog menni: dalait – amiket ráadásul a kezdetektől ingyen terjeszt – pont ez a kísérteties atmoszféra tartja egyben.
Mi mindenesetre kíváncsiak vagyunk, merre burjánzik tovább ez a tehetség, amikor épp nem bluntot szív közeli temetőkben. Facebookon itt, YouTube-on meg itt lehet behatóbban ismerkedni zsenge életművével, ami még mindig az elején jár csak.
