Merészségre, elhivatottságra, elmebajra, vagy ezek valamilyen kombinációjára vall, ha valaki képes meghívni a hétfő éjszakai Budapestre egy olyan előadót, aki tipikusan a nehezen megközelíthető kategóriába tartozik – már nem fizikai, hanem jelentéstudományi értelemben. Viccből csinálja? Komolyan csinálja? Ironikus? Önironikus? Komplex iróniahurkokkal operál?
Lehet, hogy a Holalo szervezőbrigád által lebookolt, potom 17 éves stockholmi Yung Lean nem is ezekben a dimenziókban gondolkodik, hanem egy másikban, ahol ezek a kategóriák vidáman összemosódnak, ő meg ebben a buborékban, koncert után vidáman koccint a haverjaival, az őt szintén elkísérő Sad Boysszal, pár palack Arizona Iced Tea társaságában (védjegy!). De tökmindegy is, kíváncsiak voltunk, mi történik, amikor a húszas éveiket alulról karcolgató, Lil B-n felnőtt svéd kamaszok önkifejeznek. Az mondjuk meglepett, hogy egy erős magyar mag a fősztárfenegyerek által népszerűsített halászsapkákban meg Pokémonos pólókban vette be a színpad elejét, utána meg valóságos közönségtalálkozó jött, lánypuszikkal, szelfihegyekkel.
“Azt még írjuk bele, hogy végre nem ez az odállok, mert hallottam, hogy ez egy menő dolog volt, hanem tényleg vágták az emberek a számokat!” (Lang Ádám)
(Fotók: Unger András / Urbnplyr)