A távoli elérés egyre inkább alap követelmény a kamerarendszerek esetében
A hónap legegyszerűbb animációs videóval nyitunk, ami a két előadó nevét látva már előirányozza, hogy ez egy felhőkönnyűségű chicagói chill-hop lesz, és tényleg. A vadvirágok közötti, animésre stilizált császkálás pedig csak rátesz az üzenetre, hogy haver, ne gondolj már túl annyi mindent az életben!
2012-ben a két párizsi DJ, Guido Minisky és Hervé Carvalho világra hozta az Acid Arab projektet azzal a céllal, hogy összeboronálják a techno feszességét a Közel-Kelet sivatagforró népi hangzataival. Az előző hideg, az utóbbi drámai, viszont az utóbbi pont képes úgy transzba hajszolni embereket, ahogyan az előbbi a klubokban. Ez a kettősség izgatja őket, és nem akarnak az orientális “nyugatkeleti” tánczenék feltalálóinak szerepében tetszelegni, egyszerűen csak ezzel szeretnének törődni. A projektbe azóta beszálltak többen, munkájuk gyümölcse pedig épp holnap fog megjelenni a Musique de France lemezcím alatt, rajta többek között algír és szíriai zenészekkel is. Az albumbeharangozó klip nem egészen saját gyártás, de egy korrekt ritmusú újragondolása Ahmed Zír algériai filmes 1987-es Seuls les Oiseaux című filmjének.
Nem tagadom elköteleződésemet a koszos, ösztönös, kezdetlegesnek hangzó, de szándékosan profán klubzenék püspöke, DJ Haus munkásságának irányába. Nem is véletlenül írtam meg lelkesen egy éve ezt a posztot, ami az első nagylemezéről szólt. És most újabb fontos bejelentést tett a Rinse, mert náluk jön a folytatás novemberben! Állítólag lesz benne nosztalgikus visszakanyar az acidhez, a rave-hez meg a detroiti hagyományhoz. Nem mintha eddig nála ilyesmi ne történt volna. Itt a passzoló analógidióta videó hozzá:
Amikor épp nem dobol az ilyen vicces közösen autózós sztárhülyüléseket összehozó amerikai tévés műsorvezető, James Corden talkshowjának házizenekarában, akkor Guillermo E. Brown Pegasus Warning név alatt a fősodorról leváló R&B-ket csinál. Friss klipjében meg sétál egyet az esti Los Angelesben:
Napokon belül érkezik a dél-kaliforniai producer, Kastle második nagylemeze Reflections címmel, ez meg egy lefojtott-futurisztikus, távolba csengő dancehall alapokon nyugvó dal róla. Amihez akkor is egy valóság szélén billegő, neonfényekkel bevont klipet képzelnénk el, ha amúgy nem valami ilyesmi készült volna mellé, a Tokióban sétáló lánnyal a főszerepben.