Ötven éve ilyenkor vették fel Iggy Popék a Stooges első lemezét

1969 áprilisában stúdióztak, augusztusban jött ki a címnélküli debütlemez, úgyhogy Iggy Pop július 24-i Budapest Parkos koncertje egy kis plusz aktualitást is kap.

Ugyan mára szinte elképzelhetetlen a rock and roll történelme Iggy Pop nélkül, a történet nagyon döcögősen indult. A korábban dobosként próbálkozó Iggy Pop Psychedelic Stooges néven alapította meg a zenekarát Ron Asheton gitárossal, Scott Asheton dobossal és Dave Alexander basszusgitárossal.

Ahogy a név is mutatja, ekkoriban még inkább pszichedelikus avantgarde zenekarnak számítottak, mintsem protopunknak – persze, akkor még nem látszott a punk. A számaik is valahogy úgy néztek ki a koncertjeiken, hogy két percig versszakok és refrének, aztán öt perc improvizáció.

Az első lemezükre is mindössze öt számot szántak, igazából ez volt mindenük, amit fel tudtak mutatni a lemezszerződéshez, amikor mondták nekik, hogy ez bizony kevés. Iggyék pedig erre az füllentették, hogy van még csomó másik számuk. Úgyhogy végül az lett, hogy rohanhattak haza, és még aznap írtak három számot (Real Cool Time, Not Right, Little Doll), hogy a kezükbe csapjon az Elektra Records.

A címnélküli bemutatkozólemezük így inkább egy fontos kordukumentum lett, mintsem egy kész zenekart mutató fullos berobbanás. Már vannak olyan garázsrockos számok, amik néhány évvel később a punkhullám indulásakor fontos hivatkozási alapok lesznek, közben meg még ott van a lemez derekán a We Will Fall tízperces törzsi drone-ja.

A zenekar egy évvel később megcsinálta a maga csúcslemezét a Fun House-szal, majd a siker elmaradása miatt szét is mentek, hogy egy más felállással még összehozzák 1973-ban a Raw Powert.

Iggy Pop a hetvenes évek végén, amikorra a Stooges hatása beérett, sikeres szólókarriert kezdett. Majd a 2000-es években a korai zenésztársainak is megadatott, hogy a fesztiválok nagyszínpadjain főidőben tolhassák el a klasszikusaikat az újraformálódó Stoogesszal. Szóval minden jó, ha a vége jó.