Kényelmesen a természetben: a túrabakancs hatékonysága
Bár akadnak, akik vidáman brékelnek benne, azért jó felkészülni arra, mi lesz, ha a márciusi hó elsöpör mindent, a városunkat, az okostelefonjainkat, a civilizációt, két lábbal rúgja ránk az ajtót a téliesített Mad Max-korszak, és húzódhatunk le az egyetlen megmaradt intim szegletbe: a romba dőlt házaink alatti pincékbe. Persze csak játszunk a gondolattal, és reméljük, hogy nem tör ránk rémhírkeltés miatt a Terrorelhárítás, de tegyük fel, hogy a jövő tényleg egy ilyen nem szép, de új világot hoz el, amiben viszont még mindig sóvárogni fogunk a zenéért, mint a megnyugvás egyik utolsó oázisáért. És ekkor lép a képbe Dan Friel, aki olcsó, lomokból álló, saját kezűleg összehegesztett eszközeiből csikar ki elképesztő opuszokat, olyat, mint amit ebben a videóban is látunk-hallunk. És kurvára boldogok lennénk a dohos pincében!
De vissza a jelenbe: emberünk az amerikai kísérleti-zajrock zenekar, a Parts & Labor egyik fontos tagja, pár éve szólókarrierrel is próbálkozik, és gyakorlatilag punkzúzdát ad elő elektronikus kivitelben. Total Folklore című harmadik albuma nemrég, február végén jött ki, és leginkább azért érdekes, mert két olyan végletet hoz egyensúlyba, amiről a logika alapján nem gondolnánk, hogy működhetnek együtt: a kaotikus lármázást és a fülbemászó melódiákat.
Itt van még egy kedves kis dal a lemezről, ha még nem sikerült volna kedvet csinálnunk hozzá: