Ismét dubtechnóval örvénylik Hamvas Béla

Electrocat Toma a Tiloson vezetgeti műsorát. Van neki egy különbejáratú projektje, az Irodalmi Dubtechno, amiben lávaként előrenyomuló, organikus dubtechnóra úsztatja rá híres magyar irodalmi alakok szövegeit. A kettő együtt meglepő módon hat, szokatlanul érdekes elegyet képez, főleg amikor olyanokat sikerül összehozni, mint például Hamvas Béla közlése, hogy “a zene lelket felizgató módon hat” – és puff, pont bedurran egy kisebb zenei csúcs.

Az ötletgazdával pár hónapja készítettünk egy villáminterjút, azt ajánlanánk elolvasásra, mert nem hosszú, ez itt feljebb pedig a sorozat legújabb része.

Akad némi kommentár is a SoundCloud-hullám alatt, ezt is iderakjuk:

Ahogy egyre mélyebbre merülünk a dubbal fellocsolt technosan hömpölygő óceánban, úgy nyílnak meg Hamvas Béla gondolatai a zenéről és a létezésről. A művet a tanítómester 1948 és 1951 között írta meg.

“Megtanultam a zenét, de nem csináltam, s azóta tudással, de irigység nélkül hallgatom. Megtanultam egy sereg tudományt, mesterséget és művészetet, értek hozzájuk, de nem csinálom, s így érdektelenül tudom azokat élvezni. Csak még az írásról kell majd leszoknom, s akkor abban is féltékenység nélkül tudok gyönyörködni.”

Rátóti Zoltán művészúr előadásában hallható.