A múltkor már összeszedtünk öt, forróságban jól működő lemezt, és mivel a nyár egyelőre még nem múlt el, ami egyébként örvendetes, úgy gondoltuk, összedobjuk a folytatást. Ismét törekedtünk arra, hogy öt olyan albumot válasszunk ki a közelmúltból, amikre tényleg jókat lehet alélgatni a pusztulatban, ám mindeközben mégis egészen eltérőek egymástól. Természetesen most is mutatunk egy-egy példazenét róluk!
Beautiful Swimmers – Son
Gyújtsuk be a koktéldinamitot tüstént egy olyan albummal, ami azon kevés, jól eltalált albumok egyike, ami már első hallásra is ismerősen cseng – pedig csak arról van szó, hogy ez egy olyan fanki klub, amihez nagyon szívesen tartoznánk. Ez a remekelés a nyár egyik legjobb alakítása már most (annak ellenére, hogy több zene már évekkel ezelőtti, csak most lett belőle debütlemez), ráadásul Amerikából jön, boo-ya! Bugyikat le!
Octa Push – Oito
Már nem is tudom, hol akadtam rá erre a gyöngyszemre, amiről ugyan a fontosabb nemzetközi zeneszájtok még nem zengtek ódákat, de olyanoktól már kapott supportot, mint Gilles Peterson vagy Thom Yorke, ami szintén nem jelent keveset. A portugál testvérpáros valami hihetetlenül autentikusan alakítja a saját szájízére a bashmentes-bassmusicos stílusjegyeket, úgyhogy erre bármikor lehet fejet üdén, előre-hátra hajtogatni úton a Balaton felé.
All Tiny Creatures – Dark Clock
Hogy 2013 hurráidealista újhippijei se maradjanak napi betevő nélkül, tessék, itt van július legvirágmintásabb indie cucca délkelet-Wisconsinból. Akit nem zavar, ha nem érti az énekeket, mert elmossa őket a fátyolos visszhang, és teljesen felelősségmentesen akar lebegni egy képzeletbeli matracon, a súlytalan melódiák tetején, az ki ne hagyja! Emlékezni ugyan nem feltétlenül fog rá, de a gondtalan mosoly ottmarad az arcán.
http://www.youtube.com/watch?v=ybO–_f3J78
Fenin – Heartware
Bukjunk még alább, főleg hogy ekkora sikere volt legutóbbi dubtechnós kontentünknek. A hamburgi születésű Lars Fenin a 90-es évek közepén költözött Berlinbe, hogy reggae zenész legyen, a dubos megközelítés alapjait tehát idejekorán lerakta, ma pedig már az Apparathoz köthető Shitkatapult kiadó művésze. Légies, lassú, puha elektronikus pulzálásai enyhülést hoznak a legdurvább szellőzésmentes nyaralásba is.
Iasos – Celestial Soul Portrait
Végül menjünk el a végletekig, a teljes kikapcsolásig, amikor már nincs más, csak a Balaton fraktálszerűen szikrázó tükre. Iasos a new age műfajának egy korai, már a hetvenes évek közepe tájától alkotó hírnöke, mégsem sámánista UFO-babonáktól túlfűtött giccsparádé ez az album, hanem majd fél évszázados zenei karrierjének csúcsait összefogó válogatás, ami műfajilag inkább ambient, mint bármi más. Fátyolszerű hangfolyamok, baráti csilingelések, megnyugvás a túlvilági strandon – napozáshoz forever! A videón pedig ne tessék röhögni, nem szép öröm a káröröm.
http://www.youtube.com/watch?v=iasavsRdgZ4