Milyen tetőtéri ablakot válasszunk?
Lemezeket ajánlunk! Úgyis régen tettünk ilyet, tehát megint itt az ideje, különösen, hogy Afrika kérdezés nélkül lecölöpölt Mária országába. Állítólag tud segíteni az ügyön némi folyadék, pár kopott ventilátor, meg óceánkékkel körülvett korallok online illúziója, mi viszont a zenékre esküszünk. Íme öt, egymástól teljesen különböző album a közelmúltból, amikre kitűnően lehet alélgatni a tompa forróságban, és egy-egy zenét is mutatunk mindegyikről.
Djrum – Seven Lies
Szétkent bass music, napágyakhoz. Nem is akar ennél több lenni a londoni producer még áprilisban megjelent debütalbuma, amiért a lemez megjelenésekor okkal orroltunk is rá, ám most, a veszett rekkenetben hirtelen ideális ötvenpár perccé változott, és még a túl ismerős megoldások is kitapossák maguknak azt, hogy csak legyintsünk rájuk és élvezzük őket.
Classixx – Hanging Gardens
Ha megkérdezné tőlem valaki, hogy melyik az az album, ami akár egy augusztus végéig tartó, jobb helyeken már illegálisnak számító vigyort ragaszt az arcára, akkor biztos, hogy (többek között) ezt dörgölném az orra alá. Baleári diszkóztatás Los Angelesből, felesleges rongyrázás és méregdrága koktélok nélkül, ritmikus taposás a strandpapucsban, pure fun!
Quasimoto – Yessir Whatever
Szeretettel gondolunk azokra is, akik egy elszállt hiphop anyagra vágynak két aszfaltolvadás között. Van ugye a világszerte elismert szűkszavú stúdiólakó, Madlib, ez pedig az ő szókimondóbb altegerójának, a sárga, malacszerű és héliumhangú karakternek, Quasimotónak új albuma, aki megint tompára gombázta magát néhány régi jazzalapra.
Jagwar Ma – Howlin
Van egy ajánlatunk azoknak is, akik lávafolyamként áramló és szintetizátorokkal maga alá temető pszichedelikus indie-popot hallgatnának: ez az. Volt, aki azt is mondta Jono Ma és Gabriel Winterfield projektjéről, hogy olyan, mintha J Dilla játszana Primal Screamet, ami Beatles-dalt ad elő. Példazene:
Phaseone – If I Tell U
Mi történik azzal, aki akkora neveket remixelhet, mint Burial vagy az Animal Collective? Hát nyilván mindenki érdeklődéssel fordul felé, hogy vajon mivel érdemelte ki mindezt. A St. Louis-i Andrew Jernigan lassú, messzire nyújtózkodó elektronikus felhői a lehető legjobb soundtrackként működnek egy nyári naplementéhez, tessék nyugodtan kísérletezni velük.