Úgy alakult, hogy a nyaralásom első felét Horvátországban töltöttem. És mivel odaúton egy kúl klubban azt a Kvelertakot csíptem el, akik majd jövőre a Metallica előtt játszanak Budapesten. Visszaúton pedig a környék legmegérősebb fesztiválján, az InMusicon a hazánkat kikerülő, ám hamarosan új lemezt kiadó Arcade Fire-t néztem meg. Úgy gondoltam, a helyszínek és a fellépők is egyaránt érdekesek lehetnek az olvasóinknak is, úgyhogy összefoglaltam a kapcsolódó élményeket.

Kvelertak @ Tvornica Kulture

Helyszín: A kultúragyár jelentésű Tvornica Kulture a nyolcszázezres Zágráb központjától olyan húsz-harminc perc sétára található egy olyan épület aljában, amiről nekünk először a Müszi jutott eszünkbe. Tehát egy kellemesen lepattant, régi funkciójából már félreállított épületről van szó. Amiben viszont üti a magyar vetélytársait, az, hogy akár 1600-an beférnek. Ez pedig háromszázzal több, mint a nálunk ebben a kategóriában vezető Akvárium befogadóképessége. A hátsó emelt állóhelyeknek köszönhetően pedig a közönség egésze számára élvezhető a műsor.

Ennek megfelelően olyan zenekarok fordultak meg a Tvornicában, mint a Pixies, a Slayer, a Dinosaur Jr, Public Image Limited vagy a Faithless. Ezek Magyarországon vagy fesztiválokon léptek fel eddig, vagy sehol. Június 16-ára az a Mastodon volt kiírva, ami két nappal előtte a Hajón is megfordult, minket azonban nem annyira ők érdekeltek, hanem egyalkalmi előzenekaruk, a norvég Kvelertak.

Koncert: A Kvelertakban én azt bírom nagyon, ahogy az alaptónust megadó heavy metálos megszólalás mellé egy csomó más törekvést is be tudtak úgy zsúfolni idővel úgy, hogy az nem ment az összkép rovására: a black metál atmoszférája, a rock and roll zabolázatlan sodrása, a hardcore punk hol dallamos, hol ordibálós refrénjei, és a sokszor már power poppal kacérkodó fogós riffek. Tényleg, hallgassátok csak meg az eddigi talán legjobban eltalált dalukat, a 1985-ot.

A változó minőségű YouTube-videók alapján kicsit féltünk, hogy milyen lesz a koncert, de már az első számtól tök világos volt, hogy nagyon együtt van ez a hattagú csapat. Pedig első ránézésre olyan hatást keltenek, mintha egy 15 éves gimis osztálytalálkozón lennénk, ahol az osztályból mindenkinek másfele ment a sorsa: a bal oldalt álló gitáros meghagyta az anno a Nirvana miatt megnövesztett haját, de tuti van polgári állása, a basszusgitáros talán megél a poszthardcore zenekarából.

A világító maszkban megjelenő, vikingforma énekes már tiniként veszett ügy volt, itt is csak köpköd és hergel, amikor épp nem ordít. Nem úgy a hangszerét két számonként cserélgető fehéringes sikerember benyomását keltő, abszolút elemében lévő gitáros. A jobb sarokban pedig ott állt az évfolyam csodabogara, aki még mindig Vanst és zenekaros pólót hord, közben pedig valami olyan kicsavart ujjtechnikával riffelgetett, amilyet még nem láttam. És ahogy ez az öt ember kiállt egyvonalban a színpad elejére, eltakarva előlem a dobost, úgy olyan tökéletesen testesült meg a fent említett műfajközi gitárzene (és talán picit a norvég társadalom egy keresztmetszete is), hogy csak azt tudom ajánlani, akinek van jegye Metallicára, az érkezzen időben.

Arcade Fire @ INmusic Fesztivál

Helyszín: A belvárostól olyan nyolc kilométerre megrendezett INmusic Fesztivál két dolog miatt nagyon jó. Egy, mert egy hatvan eurós bérletért lehet olyan kaliberű előadókat megnézni három napban, mint az Arcade Fire, a Kings Of Leon, az Alt-J vagy a Kasabian. Mellettük meg sok más kevésbé nagy nevet. Amúgy aki most bevállalja blindre a jövő évi bérletet, ahhoz negyvenkét euróért hozzávágják.

Ha pedig még ehhez hozzácsapjuk a húszon eurós kempingjegyet is, akkor pedig egy egész héten át élvezhetjük a Jarun-tó kavicsos partját és tiszta vízét. A fesztivál ugyanis az ezen a bányatón lévő több sziget egyikén található. Két másikon meg a kemping. Többin meg kábé semmi, de nem szól senki, ha beúszol. Ez lenne hát a kettes számú érv. Amúgy, ahogy az alábbi képen jól látszik, a nagyszínpad műsora kintről is hallgatható. Az oroszlánkirályos zenekarral kipróbáltunk, abszolút hangulatos innen.

Koncert: Míg a Kvelertak inkább csak egy szerencsés északi csillagállás, addig az Arcade Fire talán napjaink legfontosabb zenekara. És nem csak azért, mert indie-bandaként Grammy-t kaptak. Sokkal inkább azért mert lemezről lemezre amolyan David Bowie-san megújulva mára egyfajta műfajokon túli együttes lettek. Az előző lemezen behozták többek között a dubot és a tánczenei megoldásokat is az eszköztárba, legújabb számuk pedig olyan, mintha maga az ABBA ihlette volna.

Az alapból hattagú, de koncerten nyolc, sőt talán kilenc fősre is kiegészülő kanadai zenekar rögtön az új lemezt felvezető Everything Now-val kezdett, aztán jöttek sorra az első négy lemez kvázi vagy nem kvázi slágerei, de itt most mindenképpen azokként működő számok. Noha az epikus vó-ózással kezdődő Wake Up csak a ráadásban érkezett, az elővezetett számok jó részének dallamát vagy szövegét ugyanúgy üvöltötte a közönség. Néha tényleg olyan karneváli hangulat volt, mintha futballindulókat kereszteznénk diszkózenével, közben meg mégis indie rock tudott maradni az egész, sőt a folkos, bensőséges részek se lettek gallyra vágva.

Volt két új szám is, amik első hallásra a 2013-as Reflektor hangulatát viszik tovább még inkább távolodva a primér gitárzenétől. De ennyiből még kár lenne messzemenő következtetéseket levonni az új lemez kapcsán. Inkább csak örülök, hogy sok év után egy ilyen hangulatos besztof-programmal és ilyen király helyen sikerült elcsípnem őket.

A Bécsnél alig messzebb eső Zágrábból egyébként 4-5 ezer forintnyi blablacar a tenger odavisszába. De ez már egy másik sztori.