A távoli elérés egyre inkább alap követelmény a kamerarendszerek esetében
Mr. Mstrs-ék az előző héten is egy nagyon vad brigádot szerveztek le a Kolorba, most hétfőn pedig megtoldották egy lépéssel, és az új-zélandi Myele Manzanza Trio jött el zenélni. Hogy ez miért volt nem kis dolog, hanem inkább óriási, azt mindjárt elmondjuk egyetlen összetett mondatban, de előtte hadd mondjuk el azt, hogy a fellépésüket felvezető helyi Jü, azaz Halmos András (dob), Mészáros András (gitár) és Hock Ernő (basszus) is feladta szépen a leckét. Ők, ni:
A helyszínen szakértők és elszánt érdeklődők egyaránt elfoglalták pozícióikat, sőt, néha a két KLIKK közös halmazt is alkotott!
A csapat névadója, Myele Manzanza az újhullámos soult játszó Electric Wire Hustle dobosaként volt ismert korábban, 2010-ben ő képviselte a déli országot a Red Bull Music Academyn, és most is különböző mágiákat mutatott be a dobverőivel. Miközben nehéz volt a tekintetünket nem átvándoroltatni a vele átellenben üldögélő sapkás figurára. Merthogy őt Mark De Clive-Lowe-nak hívják, és a jazzt 21. századi alapokra helyező, mára sajnos kissé kifulladt broken beat szcénának volt az egyik kulcsembere, de albumait bármikor érdemes leporolni, ha lélegzetvételhez szeretnénk jutni a néha egészen nyomasztó partikultúra közepén.
Ők ketten Matt Dal Din basszerossal kiegészülve annyira újradefiniálták a szabadelvűséget, hogy attól még Demszky Gábor is elfelejtette volna, hogy elfelejtették meghívni a 4-es metró átadására. Képeken mindez így nézett ki, bocs, nagyon sok nem készült, mert inkább figyeltem:
Ezt nem mi mondtuk, hanem egy lelkes borgőzös hang a közönségből. És egyébként igaza volt. Úgyhogy már csak egy rövid bónuszvideót rakunk ide, hogy mindenki sírdogálhasson kicsit csendben, amiért ezt kihagyta:
(Kép / szöveg / videó: Unger András)