Érvek amellett, hogy miért érdemes egyedi ékszert adni ajándékba
Az eddig szólóban Yvein Monq, Vanisszel közösen pedig Uffalo Steez néven pörgő Gryllus Ábris most saját nevén adott ki egy lemezt a Farbwechsel kiadó gondozásában. A _POST egy nehezen befogadható anyag lett, így megkértük Ábrist, hogy kicsit segítsen eligazodni a hogysmintekben.
Urbanplayer: – Mit jelent számodra a poszthumanizmus a zenében?
Gryllus Ábris: – A poszthumanizmus többek között az emberi természet felfogásának kritikája, illetve a technológia egyre erősebb jelenlétének értelmezése is. Ami nekem meghatározó zeneileg ezek kapcsán az az elidegenítés és a transzformáció. Egy jó ideje foglalkoztat a xenoesztétika. Keresem az olyan ismeretlennek ható atmoszférákat, ahol a témák furcsa ideje, amplitúdója, a hangzás idegensége, és levegőssége az, ami a teret létrehozza.
Ezekben az idegen, sokszor klausztrofób, terekben, a repetitív, de mégis állandóan csavarodó textúrákból létrejöhet egyfajta transzformáló folyamat, ami a magára hagyott hallgatót képes egy személyes, emberi kibillenés felé tolni.
De az anyag kapcsán nem csak a poszthumanizmus volt fontos tematika. Próbáltam eggyel általánosabban is foglalkozni az utóállapot témájával, a megtörténés utáni helyzettel. Így olyan fogalmak is erősen képbe kerültek mint a feldolgozás, az elengedés, a rendszerekből való kitörés és az újrakezdés. Ez persze mind nagyon szubjektív és egyáltalán nem volt cél hogy konkrétan ezeket a fogalmakat kommunikálja a lemez, inkább csak a kiindulópontot próbálom körülírni. Ebben a kiindulópontban többek közt szerepet játszik az is, hogy sok más, korábbi szóló megjelenés és alias után, most azt éreztem, hogy kezdek kilyukadni valami olyasmihez, ami nagyon személyes és őszinte. Ez a folyamat még csak elkezdődni látszik, remélem jó sokáig tart majd.
UP: – Elmesélnéd, hogy készült a POST_, mik voltak számodra az irányok, mi volt számodra fontos ebben?
GÁ: – A felsorolt alapok meghatározták azt is ahogy lemez íródott. Tudatállapotban is és technológiailag is próbáltam kialakítani valami olyan munkamódszert és formát, ami jól igazodik mindehhez. Az egész anyag egy moduláris rendszeren készült, amiről érdemes tudni, hogy nem igazán lehet rajta elmenteni a beállításokat, teljesen analóg, mindig az aktuális patch, azaz jelút és beállítás csomag tud rajta csak megszólalni.
Éppen ezért lemezen minden szám egy session alatt született, ezek között volt 24 órás is, majd a session végén kizárólag egy sztereó felvételt csináltam, amihez nem volt szabad utólag hozzá nyúlni.
Ez szintén az állapot miatt volt fontos, illetve az utóhatás miatt is. Korábban sokkal jobban érdekeltek a szerkesztett, kitökéletesített zenék, itt viszont szerettem volna teret adni az utólagos önértelmezésnek is.
A patchekben az utóhatás úgy is szerepet kap hogy nagyon sok olyan random generatív elemet és feedbanck loopot használtam, amik úgy viselkednek mint egy kis mag, amit ha elültetsz, csak távolabbról tudod figyelni, hogy mivé fejlődik. Jó esetben képes vagy terelgetni kicsit, de valahol függetlenedik tőled és önállóan írja magát. Mindezekhez párosult egy formanyelvi keresgélés, valamilyen saját lüktetés megtalálása, mert egyáltalán nem akartam meglévő zsánerekben gondolkodni. Összesen 34 take született, ebből került fel négy a lemezre.
UP: – A lemezborító hogyan kapcsolódik mindehhez? Gondolom, nem egy random képről van szó.
GÁ: – A fotó egy részlet Kutvölgyi-Szabó Áron barátom egyik installációjából (4 Minutes Later from a Side-view, 2016). Az eredeti meló nekem erősen kapcsolódik a lemezhez, illetve Áronnal rég óta párbeszédben vagyunk. Másfél éve közös műteremben is dolgozunk az AQB-ban, szóval valahogy végig jelen volt a zenék születése közben. Ő is sokat foglalkozik gridek és rendszerek roncsolásával, mint ahogy én is a lemez kapcsán akár tartalmilag, akár formailag például az órajelek és random gate-ek viszonyában.
Fotók: Fülöp Dániel