Mutatjuk, mennyi mindent magaddal vihetsz a pelenkázótáskában!
Amióra a punkok győztek a 70-es évek végén, azóta szinte intézményesült a dekadencia és destrukció iránti igény, legyen szó elvaduló koncertekről (egy idő után már nem csak a punkban), zsigeri trashfotókról, Jackassről, brahiból verekedésekről, vagy a komfortzónából kilépő, idióta internetes challenge-ekről.
Most pedig eljutottunk idáig: a Bird Graveyard instafiók egyenesen a bérelhető rollerekről szól. Azokról, amiket ledobnak, elégetnek, lefosnak, megtörnek.
A trend kezdete is meglehetősen nihilista, egy 25 éves atlantai művészhez és bringás futárhoz kötődik, aki azt mondta, egy vasútállomáson látott egy nap egy ilyen kétkerekűt, és megszállta az érzés, hogy le kell dobnia azt egy erkélyről. És ledobta.
Emberünk, aki a nevét érthető okokból inkább nem árulta el az őt kérdező Vice-nak, azt mondta, ezek az eszközök
“kontraproduktívak a közösségi közlekedésben, nem a jó célra használják a nem jó emberek.”
Kérdés, erre így kell-e reagálni:
Nagyon érdekes érvet hoznak egyébként az Instagram-fiók anonim üzemeltetői (akik egy ideje már a rajongóktól is kapnak felvételeket): azt mondják, komoly aggodalomra ad okot, hogy a rollerek üzemeltetői – esetükben a Bird nevű vállalat – jellemzően csesznek konzultálni az adott város döntéshozóival, csak kibasszák a rollereiket az utcákra, és még dokkolókat sem kell alkalmazniuk, mint mondjuk a bringasharing cégeknek, vagy parkolóhelyeket, mint az elektromos autóknál. Ilyen szempontból pedig kikerülnek egy elég nagy akadályt.
Hogy ez aljas, vagy ellenkezőleg, innovatív húzás-e, ki-ki döntse el maga.
Egyébként mi házilag kipróbáltuk a már Budapesten is megtalálható Lime rollereket, és a mi tapasztalatunk az, hogy nem elsősorban a helyfoglalásukkal van baj, ha nincs belőlük idegesítően sok, hanem azzal, hogy sehol nem lehet velük igazán értelmesen közlekedni: az út a kocsiké és a bringáké, ahova ez túl lassú és veszélyes, a járda meg a gyalogosoké, ahova meg túl gyors és zavaró.