A barcelonai lány, aki ártatlanságuk miatt kattant rá Budapest régi cégéreire, és fotóin újjáteremti őket

Nem mondjuk, hogy nem állt meg a kávé a kezünkben, amikor a feedolvasónkban feltűnt az alábbi kép:

Nyilván kattintottunk, hogy kiderüljön, miért kerül egy régi cégembléma a mértékadó kreatívblogok egyikébe. És kiderült, hogy a 2015 tavasza óta Budapesten élő fotós, Isabel Val áll a kép mögött, sőt, több kép mögött. Meg is kerestük, hogy mondjon már pár jó szót.

“Szülővárosomnak és a magyar fővárosnak, mint tudjuk, nagyon más történelmi és kulturális háttere van. Noha szeretem Barcelonát, azt gondolom, hogy bárki, aki huzamosabb időt töltött el ott, észrevette, mennyire odavannak ott a modern, kozmopolita külsőségekért. Mindent folyamatosan renoválnak, és ha marad is valami, ami emlékeztethet minket a nem túl ragyogó múltunkra, azt biztosan elrejtik vagy eltüntetik. Ez az, ami miatt Budapest már a kezdetektől sokféleképpen ragadta meg a figyelmemet a maga omladozó homlokzataival, nagyon régi boltjaival és természetesen a neonokkal.”

Fényképészként elkezdett azon tűnődni, hogyan nézhettek ki ezek hetvenes évekbeli fénykorukban, amikor nyilvánvalóan az volt a céljuk, hogy a modernitás és fejlődés érzetét keltsék az itt lakókban.

Isabel tisztában volt azzal, hogy sokan fotózták már le ezeket a kedves régi neondinoszauruszokat, ezért ő sorozatában új megközelítéssel próbálkozott: igyekezett minél inkább kiragadni őket az elporladó, szomorúan dekadens aurából, és újra vibráló életet lehelni beléjük erőteljesebben felhúzott színekkel és négyzetes formátummal, hogy inkább jó érzéseket plántáljanak a nézőbe, éppúgy, mint az amerikai autópályák mentén ezerszer lefotózott fényreklámok.

Isabel egyébként folytatja a projektet, már csak azért is, mert Budapest változik annyira gyorsan, hogy pár cégér már le is került onnan, ahol korábban lefényképezte őket. Azt mondja, ez csak erősíti az elköteleződését, hogy megörökítse ezeket a nem sok európai városban megmaradt utópisztikus őskövületeket.