A kilencvenes évek informatikai robbanásának gyermekei még bőven emlékezhetnek rá, milyen volt, amikor először a kezükbe fogták a legkezdetlegesebb grafikai program virtuális festékeskannáját, és odalőttek a fehérre egy piros pamacsot. Vagy egy barna sávra egy zöldet, és akkor abból fa lett. A világ királyainak érezhettük magunkat, akiknek Banksy legfeljebb csak a csattogós lepkéjét húzogathatta volna.
Igaz, akkor még nem ismerhettük Pat Hines-t, aki ma már tíz éve használja a Paintet, abból a triviális okból kifolyólag, hogy Photoshopban nem volt túl jó. Ezért maradt az általános iskolások első pixeltologatásait elősegítő ősprogramnál.
“Mesterségemet egy kórház recepciós pultja mögött töltött hosszú éjszakák alatt palléroztam”
– mondja Hines. Szép hosszú órák lehettek azok!
Persze sose feledjük, hogy azért még mindig van nekünk itt Magyarországon egy Mondik Noémink, aki mindörökké sokkal kedvesebb marad a saját Paint-ügyi alkotásaival.