Ezért okozhat függőséget, ha az ember beszúratja élete első piercingjét, vagy felvarratja első tetoválását

Mindannyian hallottunk már olyanról, vagy láttuk is akár a saját tekintetünkkel, amikor valaki elkezdi átböketni a bőrét, vagy tűvel festetni azt, aztán elkapja a gépszíj, és pár hónap leforgása alatt ott áll előttünk egy közel széttetovált, szinte ismeretlen ismerős.

Stephanie Hutter-Thomas hivatásos piercinges, de ezen túl a body art pszichológiáját is tanulmányozza. Ő így fogalmaz a nem mindennapi addikció kialakulásáról: “miután az ember leküzdi az első testékszert kísérő szorongást, izgalmassá válik kiválasztani a következőt. Minél többször tesszük ki magunkat egy meghatározott eseménynek vagy ingernek, annál kevésbé tűnik az ijesztőnek, mert lassan érzéketlenné válunk rá.”

Miután hivatalos kutatás nincs arról, hogy a tetoválás vagy a piercing függőséget okoz-e, ő is csak feltételezni meri a tapasztalataiból kiindulva, hogy az emberek esetleg magára a folyamatra kattannak rá. Arra, hogy fenntartsák saját személyes identitásukat – ebben a tekintetben tehát nem egy hagyományos, patológiás függőségről beszélünk.

Persze az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a stressz és a fájdalom, meg bármi intenzív sokk, ami a testet éri, endorfinokat présel ki az agyból, vagyis a szervezet természetes úton szabadít fel kellemes érzéseket, gyógyszeres-kemikáliás ráhatások nélkül. Fizikai függőséget így aligha okozhat a testdekorálás, de Hutter-Thomas szerint másfajtát talán mégis: ahogy a szadomazo közösségben a fojtogatós-seggpaskolós játékok,

Több frissen piercingelt ember számolt be például arról, hogy az akció után fantasztikusan elengedték magukat, nagyfokú relaxáltságot éltek át, sőt, egyesek kifejezetten ezért a stresszoldó faktor miatt szúratnak.

Persze nem mindenki érez így, és nem is kell ennek így lennie: a legtöbb ember egyszerűen csak így akarja kifejezni, vagy éppen leválasztani magát a többségi társadalomról.

(via Refinery29)