Hol vannak már azok az évek, amikor még a diszkósátor miatt dohogott a Sziget Fesztivál, sőt: a Pepsi Sziget bakancsos közönsége! Ma már olyan visszagondolni a régi, akkor még inkább csak híradós bevágásokból és archív fotókból ismert Szigetre, mintha egy egész másik fesztivál lett volna.
Ma már ugyanakkora üdvrivalgást követ az aktuális világsláger megszólalása, mint amikor egy gatya búcsúreggae zenekar veszi elő a nagyszínpadon az I Fought The Law-t.
Noha a Paks 2-t népszerűsítő sátornak és néhány hasonlónak köszönhetően van néhány szpot, ami megtöri némileg a képet, de ezek is igyekeznek belesimulni a Sziget miliőjébe. Az idilli atomreaktoros brosúráról már tényleg csak néhány erdei állat képe hiányzott, de az áramtermelő szobabicikli mellett is jól mutatott volna egy csillámporos atomhulladék.
És akkor sétálunk az idei “Be Free, Stay Awesome” szlogen szellemiségében, amikor jön az igazi anomália: Tibi atya kocsmája. Itt a pultnál pedig nem lehet észrevenni a fő üzenetet, mintha fontosabb lenne minden bebaszós okosságnál:
Ezen a munkahelyen már 73 nap telt el az utolsó Despacito óta
Rég rúgtak bele ekkorát a mainstreambe, a Szigeten ráadásul biztosan!
Amúgy első nap lévén (nem, nem fogom minuszegyediknek mondani!), csomót mászkáltam mindenfelé. És akartam is csinálni egy felmérést, hogy hányszor szaladok bele iksz időn belül a Despacitóba, de kapaszkodjatok meg, akaratlanul is sikerült kikerülnöm. Ha egyáltalán valahol ment, de azért csak-csak!
Itthon viszont a Kasza Tibi-s verzió fogadott a Facebook-falamon. Mit lehet mondani?