Kényelmesen a természetben: a túrabakancs hatékonysága
Teljesen véletlenül szaladtunk bele ebbe a kontentbe egy ártatlan, röhejes Reddites videó után, amin egy csávó másfél szaltó után hasassal érkezik egy medencébe.
Elkezdtük ugyanis keresgélni a belly flop kifejezésre, hogy aztán eljussunk ide, aminek már a nézésére is összefut a verejték az ember tenyerében – főleg, ha ez az ember placcsant már hasassal állóvízbe. Az ugyanis egy veszettül fájdalmas, csípős történet. És akkor jönnek ezek, akiknek még kifejezésük is van arra, amit csinálnak: dødsing, azaz halálugrás, hiszen jókora tököt kell ereszteni ahhoz, hogy az ember egy darab téglaként zuhanjon a feszített víztükörre.
Nem akarjuk tudni, ki mit érez a vízbe érkezés után, bár az a gyors, sündisznószerű összekuporodás a placcsanás előtt éppen a sérülések elkerülésére meg a fájdalom minimalizálására szolgál.
2008 óta rendezik meg úgy “hivatalosan” a versenyt, hogy persze az úszószövetség nem ismeri el sportágként, de a résztvevők mégis egészen komolyan veszik, ahogy azt az ábra is mutatja.
A bírók olyanokat vizsgálnak, hogy ki mekkora sebességgel vetődik a vízbe, mennyire látványos a csobbanat, és mennyire egyedi / vakmerő a stílus.
És ahogy az idei aftermoziból kiderül, a lányok sem maradnak ki a mókából, nagyon helyesen:
Hát így megy ez.
Szerencsére a skandinávoktól azért tanulhatunk is: