A távoli elérés egyre inkább alap követelmény a kamerarendszerek esetében
Nem csak együtt élünk a telefonunkkal, hanem egyre inkább rajtuk keresztül is élünk. Ez az egyik fő megállapítása a The Verge újságírójának, Vlad Savovnak, aki az alábbi beszédes fesztiválfotó láttán gondolkodott el az életen – a sajátján is:
Nyilván nem újkeletű a szóbeszéd, ami a mobilok ránk gyakorolt hatásáról szól.
Nem csak híres zenészek szentelnek már komplett drámai klipeket a mobilőrült lájkvadászatnak, de modern műalkotások egész sora is taglalja már a mindenkit érintő kérdéskört.
Savov pedig a fenti Rae Sremmurd-koncerten készült kép kapcsán arra hívja fel a figyelmet, hogy
ha jól megnézzük, jóformán senki nem az előadóra néz, hanem a mobiljára.
Önkritikusan azt is gyorsan megjegyzi, hogy ebben a zombitömegben saját magát is felfedezni véli. Bevallja, hogy ő is épp ilyen, dokumentál és fotóz, ahogy a csövön kifér, épületeket, naplementét, az előtte álló kaját, mindent. Mintha félne attól, hogy a memória nem épül be, ha nincs megörökítve.
Nála ez már odáig fajult, hogy
úgy érzi, már egy városnézést sem tudna élvezni mobilozás nélkül.
“Egy fura érzés kerít hatalmába, valahol félúton a bűnösség érzése és a kudarcélmény között, ha nem fotózok le valamit, amiben éppen örömömet lelem” – írja.
A legnagyobb probléma szerinte ott húzódik, hogy rendszerint annyira elveszünk a képkészítés folyamatában, hogy az maga alá teemti a valódi élményt – mintha az meg se történt volna. Mert ha szinte csak a kijelzőn át követsz egy koncertet, akkor mennyire vagy jelen rajta? Persze, ott a zenész, meg te is, de mi az az emlék, ami megmarad?
Majd leír egy olyan élményt, ami én, ezeknek a soroknak az írója is megélt már nem egyszer. Vagyis hogy az ember nem tud multitaskolni, nem képes egyszerre fókuszálni arra, hogy a legjobb fotót készítse el, plusz még a fotó alanyára is. “Amikor dolgozom a fényképezővel, a végén olyan érzésem támad, mintha nem is láttam volna azt a dolgot, amit pedig az egész idő alatt néztem.”
Annyira oursource-oltuk már a gondolkodásunk és emlékezésünk egy részét a gépeinknek, hogy nagy akadémikusok már arról beszélnek, hogy a mobilunk lassan már az agyunk szerves meghosszabbítása. Szerencsére csak rajtunk múlik, hogy ez tényleg így lesz-e – szerencsére a mobilt még mindig el lehet rakni a zsebbe.
(az eredeti The Verge cikk itt érhető el.)