Grúziában, pontosabban annak gyönyörűen eklektikus fővárosában, Tbilisiben néhány éve örömteli technóforradalom zajlik. Ennek központi eleme a sokak szerint már a berlini Berghain súlyát is megközelítő Bassiani nevű szuperklub (a nyitóképen), amit egy stadion gyomrán át lehet megközelíteni, az ugyanis egy focipálya alatti hatalmas üregben helyezkedik el – itt táncol hétvégente többezer ember egészen a másnap délelőtti napsütésig.
Most viszont nem jó hírek érkeztek felőle: egy fegyveres ugyanis kéttucat golyót eresztett meg az éjszakában, miután nem engedték be a klubba (ahol facecontroll van, vagyis arc és benyomás alapján szigorú beléptetés zajlik). Hárman sebesültek meg, állapotuk stabil, fel fognak épülni.
Az 1980-as születésű elkövetőt végül a háza előtt fogták el a rendőrök, és nem csak pisztolyt találtak nála, de 23 lőszert és hat darab kést is. Tizenhattól huszonnyolc év börtönnel, de akár életfogytiglannal is számolhat – írta a helyi sajtó.
Naja Orashvili, a Bassiani egyik társalapítója egy fényképet is megosztott a töltényhüvelyekről:
Házzétette, reméli, ez nem fogja ismét háborús zónává változtatni rengeteg ember kedvenc helyét – két éve kábé ugyanekkor szintén az agresszió kerítette hatalmába a klubot egy rövid időre: kommandós rendőrök szállták meg a helyet drograzziát kiáltva, gépfegyverekkel.
A közönség reakciója akkor az volt, hogy a grúz parlament elé vonultak egy spontán rave-vel tiltakozni – nagyjából ekkor indult Tbilisi technóforradalmának időszámítása, hiszen a fél világ technósai velük voltak lélekben, ők pedig kikényszerítették az erővel bezárt Bassiani újranyitását. Ami Európa és Oroszország határán egészen különleges helyzetben van. Ez a BBC-s kisfilm jól bemutatja a helyzetet:
Innen a távoli Magyarországról is csak reméljük, hogy a Bassiani megmarad annak, ami eddig volt. Főleg, hogy én is egy elég jót szórakoztam ott december utolsó napjaiban, sőt, ennyire felhőtlenül talán még sosem éreztem magam, mint azok között a falak között.
Innen küldjük ismét sok szeretettel nekik: