Természetesen mindenki igyekszik egyedi lenni, egyedit alkotni, felkelteni a figyelmet, maradandót alkotni, leválni a tömeg egységtestéről. Különösen igaz ez a lájkolós-atomizált-szociálmédiás kétezertízes évekre, amikor a szorongás elkerülése okán muszáj villantani valamit. Azonban ahogy a slow mozgalom a mindennapi rohanós teperést, úgy ezt is lehet ellenpontozni. Mutatjuk a világnagy önmegvalósítgatás legszebb ellenpéldáit a mindennapi balansz eléréséhez.
Nem kell mindig agyontolni a felnőttes tempót! Legyenek reggelek, amikor nem pattansz ki hajnalban a fusimeló vagy az edzés miatt, hanem addig hagyod érvényesülni a snooze-t a telódon, míg a végén kapkodásban viharzol ki az ajtón.
Rizs-csirke! Saláta! Hambi! Néha bátran rá lehet ugrani ezekre a semmitmondó étkekre a szuperegészséges, jól kifundált variánsok mellett.
Ja, hogy éppen nem tudsz tintahalas spagettit fotózni egy szicíliai tengerpartmenti étteremből? Ne hagyd, hogy ez frusztrálni merészeljen. Hogy is szokták mondani? Vegyél a kezedbe egy könyvet!
Valljuk be töredelmesen: az olcsó, kórházi kávégépekből megismert százötven forintos kapucsinó gyakran a legeslegfinomabb. Különben is, a gagyi kávé még mindig jobb, mint a nincs kávé.
Nem kell feltétlenül erőltetni a magasesztétikás befogadást, pláne ha a napod végére már úgysem fér semmi értelmes a fejedbe. Hadd jöjjön a pusztító reality! Legalább kiderül belőle, hogy te még mindig értékesebb életet élsz, mint azok ott.
Még mindig a tegnap esti pogózás járt a fejedben a hajós koncerten, mi? Tudjuk ám. De most nem a hajón vagy, hanem a postán, okmányirodában, tébénél, bankban, szóval hagyd bátran, hogy átjárjanak a REND energiái. Ugye milyen jó, hogy taposás-vadulás helyett most éppen még azt is tudod, mikor kerülsz te a reflektorfénybe? 852-eske.
A melóban ismertétek meg egymást? Vagy még egyetemen? Jöttek a randik, fél év múlva összeköltözés? Kedves esküvő a Káldi-medencében? Ne aggódj, a világon semmi rossz nincs abban, hogy nem a Burning Man-en borultatok bele egymásba bebélyegezve, hogy aztán egy Elvis-imitátor adjon össze titeket egy düledező kaliforniai minitemplomban, ahonnan egyenesen Kuala Lumpurba mentek mézeshetezni. A lényeg úgyis a közös kanapén döglések lesznek, miközben odakint tombol az ítéletidő!
Elmentél mozogni, nem? Szerinted nem az a lényeg? Eláruljuk: de, nagyon is az. Amúgy sem érdemes a fél életed arra a nyomorult pár kitüremkedő négyszögre áldozni, arra nincs idő, tenni kell, menni kell. De nem a gymbe minden áldott nap.
Mert a normcore sosem hal meg!
Emlékszel, amikor azt a filmet néztétek meg együtt (melyik filmet?) valamelyikőtöknél (melyikőtöknél?), miközben vedeltétek azt az izét? (micsodát is?) Na, pont erről van szó. Nem kell mindig mindenre emlékezni, elég, ha tudjátok, hogy mindig számíthattok egymásra.
(A poszthoz az ötletet meg több pontot is ez a Greatist-cikk adott, aztán hozzáraktuk a saját életünket és rutinunkat továbbiakkal.)