A távoli elérés egyre inkább alap követelmény a kamerarendszerek esetében
Mielőtt az ember kitette volna a lábát az űrbe, állatok formájában előőrsöket küldött oda, hogy azok teszteljék, túlélhető-e a kozmosz a Földtől távol. Az állati űrturistáskodás egészen a negyvenes évekig nyúlik vissza, először akkor küldtünk fel alacsonyabb rendű létformákat, konkrétan ecetmuslicát, aztán jött Albert II, a rhesus makákó, majd pedig egerek, kutyák, de még teknős és méh is megleshette felülről a bolygónkat.
Ennek állított nemrég emléket Mayer Norbert grafikus, abban a nagyon lecsupaszított minimalista modorban, amiben egyébként is alkot.
Ő maga ilyen prózaian ír a projektről a Behance-en:
A teljesség igénye nélkül ez egy szimbolikus relikvia róluk, mert kitették magukat a súlytalanság állapotának, vagy éppen az űr sugárzását első ízben tapasztalták a saját bőrükön. Ahogy a tudomány számos területén, ez esetben is földi állatokhoz fordultunk segítségért, az űrutazás általuk juthatott előre, és érhetett oda, ahol ma is tart. Nagy köszönet illeti mindegyik állati utazót! A hírük járja be az univerzum tengerét és emlékük szálljon a végtelenbe és tovább! Folytatás következik téren és időn át…
Mi meg mutatjuk a végeredményt.
Mayer Norbert további munkáit itt lehet végigszkennelni.