Urbnplyr: – Mesélnél a komposztáló történetéről?
Varga Márton: – A ZeKo története érdekes kérdés így átgondolva. Mit tervezzünk 2014-ben a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen kerámiatervezőként diplomamunka gyanánt? Valami nagyot kéne. Kádasi Éva mesterem ajánlotta a komposztálás témakörét. Létező lehetőségeket végignézve az indiai Kambha komposztáló egyszerűségével és azzal, hogy teljes mértékben alá van rendelve a funkciójának, felkeltette az érdeklődésem. Mit lehet egy ilyen komposztálási elvvel kezdeni Európában? Befogadhatóvá kell tenni a kerttel nem rendelkező életterekben élő társadalom számára, viszont itt nincs meg a kert adta szabadság. A ZeKo segítségével azonban nekünk is lehetőségünk nyílik a komposztálásra.
Megoldást nyújt a konyhában keletkező lebomló, szerves hulladékok szelektív gyűjtésére és az abban történő komposztálásra. A ZeKo ugyanis kül- és beltérben egyaránt használható. A zeolit tartalmú anyagának köszönhetően a falak légáteresztő képessége megnő, így a zárt edényekben is akadálymentesen komposztálhatjuk a szerves hulladékot. Az edényben keletkezett gázok kellemetlen szagát a zeolit megköti, megakadályozza a hulladék erjedést, a penész és a gombák kialakulását a természetes oxidációs folyamat során.
A három egymásra helyezhető edényben a hasznos lebontó mikroorganizmusoknak köszönhetően folyamatos komposztképződést biztosít.
A keletkezett komposzttal növényeink tápanyag-utánpótlását biztosíthatjuk az erkélyen létrehozott fűszerkertben vagy a hozzánk közeli zöldövezetekben.
UP: – Számodra mi jelent a fenntartható dizájn?
VM: – Manapság sok olyan dologra vetítik rá a fenntartható design kifejezést, amelynek csak távolról van köze van a témához. Számomra fontos a kevesebb több elve és az, hogy működjön a tárgy a felhasználó szerint is. Ha fenntartható designról szeretnénk beszélni, akkor valóban olyan tárgyak kellenek, amik segítségével tényleg haladhat a társadalom a fenntarthatóság felé.
UP: – Lesznek még más munkáid is kiállítva?
VM: – Egy egymű-kiállítás mindig egy művész egy művéről szól. Egy Marceramic, egy ZeKo. Ennek ellenére ezen a kiállításon négy épített plasztikám is megjelenik. A lebontó mikroorganizmusok szerepét fogják alakítani. Nélkülük nem lenne természetes oxidációs folyamat és nem lenne komposzt a hasznos hulladékunkból.
UP: – Egyéb munkáidról mesélnél még picit?
VM: – 2014 a diplomavédés körül mozgott, sikeresen megvédtem a Momén a mestermunkám és a dolgozatom. Még ennek az évnek a nyarán keresett meg a miskolci Dűlő Étterem engem és két kollégám az étterem tányérkészletének tervezésével és kivitelezésével. Most ezzel foglalkozom.
A ZeKo-kiállítást rendező egymű Galéria miskolci kiállítóhelye egyébként a Dűlő étterem épületében található és általuk ismertük meg egymást. A további célom a ZeKo gyárthatóságának véglegesítése és gyártásának elindítása az eredeti 80 literes és egy kisebb kivitelben. Emellett az Alkotó Kezek Közhasznú Egyesület abodi kézművesházának szakmai foglalkozásait vezetem. Náluk található a műhelyem is.
A megnyitó koordinátái: 2015.04.09, 19:00, 1075 Bp. Madách Imre út 8., Telep Galéria.
A miskolci egymű Gléria tavaly indult a Dűlő Étteremmel együttműködve, és olyan témákkal foglalkozik, mint a fenntarthatóság, a város és környezet viszonya vagy például a permakultúra fontossága. Miskolcon eddig két kiállításunk volt, mind a kettő a közvetlen környezetével való viszonnyal foglalkozott, de más-más szempontból. Horváth Gergő képzőművészeti megközelítésből, az Architecture Unconfortable Workshop pedig az építés felől.