A Trans World Airlines kicsit olyan volt az Államokban, mint nekünk a Malév: a legfontosabb légitársaság, ami azonban mégis kénytelen volt lehúzni a rolót hetven év elteltével, 2001-ben. Az ő központi épületük ezért hosszasan árválkodott kihasználatlanul, de ennek vége.
Létrejött a TWA Hotel, ami megőrizte Eero Saarinen építész hatvanas évekbeli elgondolásait, nem véletlenül, hiszen levegős nyitottsága és mindent átkaroló vonalvezetése egyszerre vintage, de mégis kortárs érzetet sugall egészen máig.
A felkért építészcégek, a Lubrano Ciavarra INC., a Beyer Blinder Belle és a Stonehill Taylor nem akarták mindezt elkúrni, éppenséggel inkább ráerősítettek a századközepi atmoszférára a szobákkal, az üzemeltetők pedig Sinatra, Beatles, Dean Martin zenéket tartalmazó, okosan kurált playlistet duruzsoltatnak a lobbiban várakozó vendégek feje fölött.
Na de mi a helyzet a zajjal? – kérdezhetnénk, de erre is megvan a válasz:
hiába a közelben felszálló sugárhajtású gépmadarak, a talajtól a mennyezetig érő ablakok a világ második legvastagabbjának számító Fabrica üvegből készültek.
Tehát lehet nézni a felszállásokat, de hallani egy kukkot sem.
A TWA Hotel hivatalosan idén május 15-én nyitja meg kapuit.